Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Az orr és az orrüreg
66 . Az orr környezete felé három szöglettel határolódik el : felül a homlok felé az angulus nasofrontalis-szal, oldalt az orca felé az elmosódott angulus nasobuccalis-szál s alul a felső ajak felé a derékszögű, éles angulus nasolabialis-szál. Megkülönböztetünk az orron orrtövet, radix (a szemek közti rész), orrhátat, dorsum (orsóalakú, magasságának a közepén a legszélesebb), oldalfelszint, pars lateralis, orrcsúcsot, apex, orrszárnyakat, alae nasi (ezeket felül és oldalt ívbarázda, sulcus alaris, határolja), hártyás orrsövényt, septum membranaceum s. mobile nasi, s orrlikakat, nares s. aperturae narium ; az orrsövény alsó széle az orrlikakkal s az orrszárnyak alsó szélével az orr alapját, basis nasi, adja. Az orrlikak a fehér emberen hosszúkásak, keskenyek, elő- felé kihegyesedők, köztük az orrsövény mélyebbre terjed le az orrszárnyaknál, a laposorrú népeken tágak, haráhtirányban elnyúltak, előre tekintenek. Nagyon tágas orrnyílások nem kedvezőek, mert okozói annak, hogy az orrváladék pang az orr- iiregben s ilyen egyéneknek gyakran van idősült orrhurutjuk. A fehér fajon szükséges, hogy az orrnyílások lefelé tekintsenek, mert csak ilyen helyzetük mellett jut a beszívott levegő az orr üreg tetejébe, a szagérzéklés helyére ; ha a sövény elroncsoló- dása (pl. syphilis) miatt az orr besüpped s az orrlikak előrefordulnak, a szaglás is csökken vagy elvész. Az orr bőre felül a csonton finom, vékony s az alapján könnyen elmozdítható, lejebb szorosan összenőtt a porcogóval s nem emelhető redőbe. Az orr alsó részének, az orrszárnyaknak és orrcsúcsnak bőrében igen sok feltűnően nagy faggyumirigy van ; ezek nem nyílnak, mint a legtöbb egyéb helyen, a hajhüvelybe, hanem pontszerű nyílással a bőr felszínén szájadza- nak, s e nyílásból áll ki a finom, szabad szemmel láthatatlan szőrszál is, mely hüvelyével együtt mintegy függeléke a faggyú- mirigynek. A mirigy kivezetőnyílása gyakran eldugaszolódik, így keletkeznek a comedoknak nevezett fekete pontok ; nyomásra a kivezetőcsőben besűrüdött váladék sárgás csap alakjában ürül ki. Az orr bőre e mirigyek váladékától fényes (fénypont az orr csúcsán a festett arcképeken). Orrcsontok. Az orr hátának és oldalának legfelső részét a két orrcsont s a felső állcsont homloknyúlványa alkotja ; ezek fogják körül a felső állcsont testével együtt a csontos koponya nagy orrnyílását, az apertura piriformist. Az orr többi részének váza porcogókból áll ; valamennyi üvegporcogó, rugalmas rostokban bővelkedő perichondriumtól fedett.
