Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - A fogak
59 A dentin alapállománya éppúgy, mint a csonté vagy por- cogóé, igen finom enyvadó, lágyan maradó fibrillákból s ezeket összekapcsoló elmeszesedett interfibrillaris állományból áll. A fibrillák fonatszerű elrendeződés mellett a dentincsatornákra függőlegesen, tehát nagyjában a fog felszínével párhuzamosan futnak s követik a dentincsatornák görbületeit. A sárgás-barnás színű cement, substantia ossea, a gyökér felszínét vonja be vékony réteggel ; felső vége kissé reáhúzódik a zománc szélére. Legvastagabb a gyökér csúcsán. Azonos szerkezetű a csonttal, csak szabálytalanabb alkotású. A csonttestecs- kék szabálytalan alakúak és állásúak, lemezes szerkezetet csak néha találunk, ilyenkor a lemezek a felszínnel párhuzamosan futnak, Havers-csatornák csak idős egyének cementjében fordulnak elő a fogcsúcson. A nyak felé a csonttestecskék is megszűnnek. A cement összetételében nagy részük van a gyökhártya felől beléje nyomuló Sharpey:rostoknak ; ezek révén a cement fonatszerű alkotásává lesz. A zománc, substantia adamantina, a test legszilárdabb állománya ; az apatitéval megegyező keménységű. Csak 3.49% szerves rész van benne, a többi mint szervetlen anyag, főkép neutralis phosphorsavas mész s kevés fluormész. Hámeredésű szövet, cuticularis képződménye a szájüreg hámjának. Prisma- alakú, hatszögű, hosszú, keskeny (3—6 μ) részekből, a zománc- prismákból áll ; ezek teljesen elmeszesedtek s egymással csak nagyon csekély mennyiségű, szintén, de kisebb fokban elmeszesedett ragasztóanyag által függnek össze. A prismák osztatlanul és félbeszakítás nélkül, de kifelé mindinkább megvastagodva terjednek a dentin határától a felszínig, lefutásuk függélyes a zománc felületére, de csoportosan (10—20 prisma) kisebb csavarulataik vannak, amelyek ellenkező irányúak a szomszédos prismanyalá- bokon s a fog hosszcsiszolatain a nyalábok különböző fénytörése miatt az ú. n. Hunter—Schreger-féle csíkokat okozzák. Másik csíkolata a zománcnak a Retzius-féle parallel-vonalakban áll, ezek rézsútosan nyomulnak be a zománcba a felszín felől s azáltal keletkeznek, hogy a zománc rétegzetesen meszesedik el, s a jól elmeszesedett rétegekkel tökéletlenül elmeszesedettek váltakoznak. amelyek a száraz logcsiszolaton levegővel teltek. E csíkolat összefügg a zománc külső vonalzottságával (1. 38. oldal). A zománcprismák negatív kettős fénytörésüek. A zománc felszínét egy egynemű, teljesen elmeszesedett hártyaszerű réteg, a Nasmyth-féle1 hártya, cuticula dentis, bo1 Nasmyth Sándor, angol fogorvos a 19. században.
