Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - A fogak
43 Számuk igen állandó ; nagy ritkaság, hogy a 2. alsó kis- őrlő hiányzik s helyét a megmaradt 2. tejzápfog foglalja el, vagy hogy ellenkezőleg egy 3. rendes praemolaris van jelen, mint az újvilági majmokon és félmajmokon ; az utóbbi esetet gyakrabban találták az alsó, mint a felső állkapocsban. a) Az első felső praemolaris koronája függőlegesen áll a felső-állkapcson, ezért symmetriás alkotási!. Oldalról nézve a koronát, feltűnik a két gumó közti mély behúzódás, továbbá azr hogy a lingualis gumó nem ér le egészen a buccalis gunfo színvonaláig. A rágófelszín mesio-distalis irányban kissé lelapított, lingualis irányban keskenyedő, kissé asymmetriás alakú. A két gumót elválasztó harántbarázda közelebb fut a korona lingualis,. mint a vestibularis felszínéhez ; a lingualis gumó tehát nemcsak alacsonyabb, de bucco-lingualis irányban is fejletlenebb valamivel a másiknál. Mindkét gumónak az egymásfelé tekintő oldalán a csúcstól a középső árokig húzódó léce van. A Pi gyökere csak 44%-ban egyszerű ; 41.6%-ban kettő.', (az egyik gyökér buccalis, a másik lingualis helyzetű), 14.4%-ban csak a gyökér csúcsát hasítja ketté sekélyebb vagy mélyebb bevágás. A tisztán egygyökerü Pi tehát ritkább a kétgyökerű - vagv kettős gyökcsúcsúnál. A kétgyökerű fogon a buccalis gyökér mindig erősebb á lingualisnál, rajta gyakran a másik gyökér felé tekintő oldalon középső · barázda vonul végig. E barázdából hasadék is lehet, mely a buccalis gyökeret ketté osztja, ilyenkor a fog háromgyökerű ; ez 2.2%-ban fordul elő. A kétgyökerű fognak természetesen mindig két gyökcsator- uája van, de kettős a gyökcsatorna rendszerint (77%) az: egyszerű gyökérben is ; a két csatorna a gyökcsúcson közös nyílással szájadzik, de 36%-ban a főnyílás mellett még kis melléknyílás is van jelen. A pulpaüreg jóval mélyebben nyomul be a buccalis, mint a lingualis gumóba ; a gyökcsatornától nem különül el élesen. ß) A második felső praemolaris az elsőtől csak nagyon kevéssé különbözik. Főbb megkülönböztető jelei : 1. Rágófelszíne mesio-distalis irányban összenyomottabb és symmetriá- sabb alakú. 2. A két gumó csaknem egyforma erős, amit nem a lingualis gumó erősebb fejlődése, hanem a buccalis gumónak valamivel gyengébb volta okoz. 3. A rágófelszín barázdája rö videbb és sekélyebb. 4. A gyökér csak 12.4%-ban kettős vagy a csúcsán kettéosztott, 87.6%-ban egyszerű. A gyökcsatorna az esetek felében egész hosszában vagy csak lefutásának egy da rabján kettős. A két csatorna a csúcson közös végdarabbá egye-
