Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Bőr
368 hat : a dörzsölődést enyhíti. Vannak egyének, akiknek feltűnően laza a bőralatti kötőszövetük, olyannyira, hogy a bőrüket egyes helyeken magas redőbe emelhetik, pl. a mellük bőrét csuklya- szerüen a fejük fölé húzhatják. Cutis laxa-nak nevezik ezt a rendellenességet, holott inkább cutis elasticának kellene nevezni, mert a felemelt bőrredő eleresztve ismét visszatér az előbbi helyére. Izzcidságmirigyek. Az izzadság- vagy verejtékmirigyek, glandulae sudoriparae, a bőr minden helyén megvannak, kivéve a praeputium belső lemezét, a makkot s az ajakpirt. Váladékuk, az izzadság, sudor, rendes viszonyok közt oly csekély mennyiségben termelődik, hogy a bőr felszínén nyomtalanul elpárolog. Physikai munka, a környezet nagyobb hőmérséklete, nagyobb mennyiségű meleg folyadék ivása, forró fürdő, bizonyos mérgek (hydrotica = pilocarpin, strychnin, muscarin, nicotin stb.), s végül néha lelki izgalmak is, az izzadságmirigyek erősebb működését váltják ki s a secernált verejték nagy mennyiségű lehet. Az izzadság a benne levő illó zsírsavaktól (főkép hangyasav, azonkívül vajsav, propionsav, caprpn-,* caprylsav, ecetsav) kellemetlen szagú, kivált a hónalj izzadsága, sós ízű, színtelen vagy gyengén sárgás. Mikroszkóppal levált elsz'arusodott hámsejteket és sárgás zsírszemcséket találni benne. Az izzadságban csak 1 % szilárd alkotórész van, a többi víz. A szilárd alkotórészek legnagyobb része konyhasó, emellett phosphatok és sulphatok vannak benne nyomokban, továbbá szerves alkotórészek : zsírsavak, cholesterin, húgyanyag (0.1%). A verejtékmirigyek legsűrűbb elrendeződésüek a tenyéren és talpon, hol kivezetőcsöveik a cristák élén, két irhaszemölcs, közt nyílnak egyszerű, szabályos sorban. Sok verejtékmirigy van az arcon, különösen a homlokon s a hónaljban is ; az utóbbi helyen feltűnő nagyok a verejtékmirigyek, átmérőjük itt 7 mm is lehet, míg másutt csak 0.3—0.5 mm. A mellen több az izzadságmirigy, mint a háton, a felső végtagon több, mint az alsón. Különleges váladékot — nem közönséges izzadságot —- termelnek, de morphologiai tekintetben teljesen verejtékmirigy- szerű typusúak a fülzsírmirigyek, glandulae ceruminosae, a végbélnyílás körüli glandulae circumanales s a szemhéjszélek Moll-féle mirigyei, glandulae ciliares. A verejtékmirigyek egyedülálló mirigytypust képviselnek : csak egy csőből állanak, mely legmélyebb részén gomolyaggá csavarodik fel ; ezért gomolyagmirigyeknek, glandulae glomi- formes-nek is nevezik őket. A felcsavarodott részlet az el-
