Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Nemi szervek - A külső nemiszervek rendellenességei
354 eső polymast ősi alakokra, amelyeknél az Ivadékok száma egynél nagyobb volt, mert az állatországban az emlők száma, párosával számítva, nagyjában megfelel az ivadékok számának. Legtöbb emlője : 25 pár, egy erszényes emlősnek, a didelphys Henselinek van. Alak. Az emlő alakja változó kor, faj, physiologiai állapotok szerint s egyénileg is különböző. A kisleányon eleinte csak a bimbó van meg, később kifejlődik körülötte a bimbóudvar, mely a bimbóval együtt gyengén kiemelkedik (areolomamnm(, a nemi érés idején bontakozik ki a tulajdonképeni mamma, tetején a bimbóval és bimbóudvarral. A kifejlődött emlő alacsony kúp- vagy gömbszelvényalakú ; a kúp alsó oldala a fennálló nőn inkább közeledik a vízszinteshez, mint a felső. A két emlő közti bemélyedést sinus mammarum-nak nevezzük. A bal emlő rendszerint valamivel nagyobb a jobbnál s a szoptató nőn több tejet is ad ennél. Gyakran már a 20-as években kezdődik a descensus mammae, vagyis az emlőnek siilyedése. Befolyással van erre az erősebb zsírfejlődés, de különösen a terhesség és szoptatás. Az első terhesség után az emlő sohasem lesz többé olyan, mint amilyen volt ; alsó felszíne s a mell bőre közt erős barázda fejlődik. A. climacterium után az emlő, mirigyállományának csak nem teljes visszafejlődésével fonnyadt, zacskószerü vagy széles redőhöz hasonló lesz, vág}' csaknem egészen elsorvad. A szerecsen nők emlője hengeres, tőgyszerü, a bimbóudvar 21. ábra. A járulékos emlőbimbók előfordulási helye.
