Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)

Táplálókészülék - Nyelv

16

egyenetlenül elosztott kiemelkedések láthatók, közepükön gyakran bemélyedéssel, mely a fenekén kitágul. E kiemelkedéseket a nyálkahártya saját rétegében és alatta felhalmozódó nyirok - szövet okozza ; ennek összességét tonsilla lingualis-nak nevezzük. A nyiroksejtek részint diffusan vannak elrendezve, részint sűrűbb összeállású csomókká, nyiroktüszőkké (folliculusokká) tömörülnek : ezek okozzák a kiemelkedéseket.

A nyelv szemölcsei. A sulcus terminalis előtt levő részt s a nyelv oldalát is sűrűn elhelyezett szemölcsök borítják. A nyálkahártya kötőszöveti rétegének hámmal bevont kiemelkedései ezek. Többféle szemölcsöt különböztetünk meg,:

1. Fonalalakú szemölcsök, papillae filiformes. Ezekből van legtöbb ; sűrűn borítják a nyelv egész hátát. Hátrább a linea terminalis két szárával párhuzamos sorokba rendezkednek, s itt magasabbak is, a nyelv elülső része felé elmosódik ez az elrendeződés. Fonalalakú képződmények, a végükön gyakran több finomabb elszarusodott szálra oszlanak. A kötőszövet bennük az egységes hám alatt több másodlagos papillát alkot. Hámjuk igen erősen elszarusodott ; már ezért sem állhatnak e szemölcsök az ízlelés szolgálatában ; más rendeltetésük van : egyfelől védik a nyelvet a durvább ételrészek mechanikai hatása ellen, másfelől érdessé, a táplálék megragadására alkalmasabbá teszik a nyelv felszínét.

2. Gombaalakú szemölcsök, papillae fungiformes (fungus = gomba): Az előbbieknél alacsonyabbak, szélesebbek, vékonyabb, kevésbé elszarusodott hámtól fedettek, ezért rózsaszínűek. Elszórva találjuk őket, mindig egyenként, csekélyebb számban a fonalalakú szemölcsök közt ; rózsaszínükről könnyen felismerhetők. Az újszülöttön nem ritkán találunk e szemölcsök felső felszínének hámjában ízlelöbimbókat (lásd alább), a felnőttön ez már ritkaságszámba megy.

3. Körülárkolt szemölcsök, papillae circumvallatae s. vallatae. Ezek a legnagyobbak ; csekély számúak : leggyakrabban 9 van belőlük. Közvetlenül a linea terminalis előtt, vele párhuzamosan, V-alakban rendezkednek el. Nagyon feltűnő képződmények, bár csak kevéssé emelkednek a felszín fölé. Gyűrüalakú mély barázda határolja őket, amely néha tökéletlen, vagyis elő fordul, hogy a szemölcs csak az egyik felén különül el a környezetétől. A körülárkolt szemölcsök nemcsak nagyobb átmérőjük által különböznek a gombaalakúaktól, hanem azáltal is, hogy alig emelkednek a felszín fölé, míg a gombaalakú szemölcsök szabadon emelkednek ki alapjukról. Nevezetes tulajdonsá-