Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
198 A szomszédos alveolaris járatok közt nincsenek erősebb sövények, alveolusaik közvetlenül érintkeznek egymással, ezért oly finom hálózatszerű a tüdő mikroszkópos átmetszeti képe. Az alveolusok számát Aebg (1880) 404, illetőleg (nőben) 302 millióra becsüli (250 egy köbmilliméterben), F. E. Schulze (1906) csak 150 millióra. Általuk* a tüdő respiratorius felszíne óriási kiterjedésre tesz szert. Többen igyekeztek e felszín terjedelmét megállapítani, de az eredmény különböző. Aeby szerint e felszín a tüdő nyugalmi állapotában, azaz két lélegzetvétel közt a férfin 79, a nőn 63 négyzetméter, mély belélegzéskor 129, illetőleg 103, mély kilélegzéskor 50, illetőleg 40 m2. Schulze 30 m2-t, Zuntz a kitágult tüdőben 90 m2-t vesz fel, a legújabb szerző, H. G. Willson (1922) 70 m2-t, de ebben bent van a bronchiolusok hámfelszíne is, úgy hogy a netto-eredménv e számnál kisebb. Erek. A tüdő főarteriája a tüdőverőér ; e/edését, lefutását az I. kötet 445. oldalán tárgyaltuk. Agai a tüdőben dúsan elosztanak ; minden bronchiolust egy-egy kis ág kísér egész a ductus alveolarisig, hol az ágak hajszálérrecébe mennek át. A vénák az alveolusok fenekén erednek a capillaris-recéből s csak később csatlakoznak a bronchiolusokhoz. A tüdőverő- és gyűjtő- ereket vasa publica pulmonum-nak nevezték a régi anatómusok, mert a szervezet összességét szolgálják, szemben a vasa privata pulmonum-mal, vagyis a tisztán csak a tüdő szövetének táplálására szolgáló bronchialis verő- és gyüjtőerekkel. Ez utóbbi verőereket hátulsókra és elülsőkre osztjuk, arteriae bronchiales posteriores (1. I. 477. o.) és arteriae bronchiales anteriores (1. 1. 467. oldal). A hörgőcskéket és interstitialis szövetet látják el s részben ezekben mennek át hajszálerekbe s ezeken túl a véna bronchialisokba (1. I. 522. oldal), részben a tüdőverőérböl származó capillarisokban végződnek. A tüdő nyirokereiről 1. I. 556. oldal. Idegek. A tüdő idegeit a nervus vagustól és nervus sym- pathicustól kapja. A vagus a tüdőkapuban a tüdőgyökér előtt és mögött fonatot alkot, plexus pulmonalis anterior és posterior, melyben része van a sympathicusnak is, s melynek ágai a tüdőbe nyomulnak s ott eloszolnak. A tüdőben levő idegeken már régen apró dúcokat mutatott ki Remak. E fonat ágai idegzik be az ereket s a tüdő simaizomzatát ; a vagus izgatására az erek és izmok összehúzódnak, a svmpathicuséra kitágulnak. De vannak a tüdőnek érző idegei is ; ezek nyílván a nervus vagus útján haladnak centripetalis irányban, de nem lehetnek nagy
