Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
185 kebb lesz, mint az élő emberen s emellett a kannaporcogók befelé fordulása miatt homokóraszerű alakot ölt. Két részből áll a tetemen : a pars interligamentosa az ellazult hangredők íveltsége miatt ellipsisalakú, mögötte a hangnyúlványok befelé fordult csúcsai közt szűkület van s emögött ismét tágabb hézag következik. a rima glottidis pars intercartilagineája. Légcső. A gége a 7. nyakcsigolya alsó vagy (nőben) felső szélénél a légcsőbe, trachea1, megy át. Ez a falába ágyazott porcogós félgyűrük által állandóan nyitottan tartott rugalmas, hengeres cső. Kisebb része a nyakon, nagyobb része a mellkasban húzó dik le ; az 5. mellcsigolva felső széle előtt, néha már valamivel 15. ábra. Gégetükri kép hangadáskor. feljebb, hegyes szögben a két hörgőre vagy bronchus-ra oszlik : bifurcatio tracheae. Méretekalak. Hosszúsága férfiban 14.5, nőben 12.5 cm, átmérői a kezdetén : haránt 16.6, nyílirányú 17.6 mm. Mint az utóbbi két számból kitűnik, sagittalis irányban kissé nagyobb térfogatú, mint a harántban, de ez csak a felső részére áll, lejebb egyenlő átmérőjűvé lesz, sőt legalul a harántátmérő jut kissé túlsúlyba. Tágassága nem mindenütt egyforma : a kezdetén tágabb, lejebb kissé szűkül. Az aorta íve legalsó részének baloldalán az esetek 20%-ában sekély benyomatot okoz, impressio aortica. Ritkább az elülső felszínén az arteria anonvmától szár mazó barázda. A gyermek légcsövének inkább harántellipsis az átmetszete. *Szerkezet. C-alakú porcogókból, anuli cartilaginei trachea1 A régi görögök a légcsövet is άρτ^ρία -nak nevezték, de a sima felszíni! verőerektől ('/•FICU (torrjQÍcu) érdes verőér (α· τραγεΐα) nevén különböztették meg. Ebből lett a trachea.