Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)

Légzőkészülék

181

oldalt a muse. tiiyreoarytaenoide(us fedi. Nagy ritkán azonban erősebb fejlődési!, sőt valóságos kis zacskót alkot, mely a pajzs- porcogón túl is terjedhet, ami a majmok gégetömlőjére emlékeztető rendellenes alakulás. A legtöbb majmon ugyanis e helyen a gége nyálkahártyája kisebb-nagyobb kitüremkedéssel van ellátva. Az emberszabású majmok közül legerősebb fejlődési! e gégetömlő az orangon : itt a hónaljig terjed és 6 litert fogad magába, s nyilván nemcsak a hang erősítésére szolgál, hanem az állat fejét alváskor megtámasztó légpárna gyanánt is.

Elég nagy e tömlő még a gorillán is ; a csimpánzon már csak diónyi, s majdnem egészen hiányzik a gibbon gégéjében. A lobbi majom közül legerősebben fejlett az amerikai bőgőmajmon (mycetes), hol a tömlőnek csontos tokja van.

A hangredő, plica s. labiam vocale, a gége üregébe nyomuló ajakszerü kiemelkedés. Erősebben lép elő a felette levő tasakredőnél. Két szabad felszíne van : vízszintes felső, mely a Morgagni-tasak alsó falát alkotja, s ezzel éles szélben találkozó rézsútos medialis felszíne. Benne közvetlenül a hám alatt a

13. ábra. Homlokirányú metszet a gégén s a légcső felső részén keresztül <t epiglottis, b vestibulum laryngis, t tuberculum epiglotticum, d muse, thy- reo-arytaenoideus (externus), e rima vestibuli, f plica ventricularis, g ventriculus laryngis, h plica vocalis, i musc. vocalis, j rima glottidis, k musc cricothyreoideus, l cart, cricoidea, m cavum laryngis, n trachea.

I