Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
179 lateralis rostjaihoz csatlakozva. A felső rostok igen változékonyak, egy részük a plica ventricularisba nyomul s ennek mirigyei közt halad és végződik is ; ezeknek a gyenge, részben mikroszkópos izomnyaláboknak az összességét nevezik musculus ventricularis-nak. Működés. Hangrésszükítő izom ; a proc. muspularist előrehúzza, ami által befelé fordítja a kannaporcogót s a proc. voca- lisoknak olyan helyzetet ad, hogy egymáshoz simulnak. Musculus vocalis. A kannaporcogó elülső-oldalsó felszínének fovea oblongáján s a proc. vocalis oldalsó felszínén ered, s előrehúzódva a pajzsporcogó belső szögletén tapad, kb. a középmagasságában. Szorpsan összefügg a musc. thvreoarytaenoideus- szal, ezen izom felé nehezen is határolható el ; azelőtt musc. thyreoarytaenoideus internusnak is nevezték. A hangszalaggal együtt ez alkotja a hangredőt ; háromszögletű átmetszetű, közvetlenül odafekszik oldalról a hangszalaghoz. x Működés, összehúzódva megrövidíti s szilárdabbá, a rezgésekre alkalmasabbá teszi a hangszalagot, s megszűkíti a hang- rést. Rostjai nem valamennyien érnek a redő egyik végétől a másikig, hanem részben már útközben a hangszalagon tapadnak ; így részlegesen is összehúzódhat, amivel a hang magasságbeli árnyalatait hozza létre. A hang durvább beállítását a musc. cricothyreoideus végzi, finomabb beállítását a musc. vocalis. \ * 5. A gége nyálkahártyája és ürege. A gége bemenetének, aditus laryngis, síkja elölről hátra s egyúttal felülről lefelé irányul. A nyílás széles, tojásdad, hátrafelé keskenyedik. Élűiről az epiglottis határolja el harántul, kétoldalt a két plica aryepiglottica s hátrább a két' kannaporcogó s a csúcsukra illeszkedő cart, corniculata fogja közre s a nyílást leghátul kis harántlemez, a plica interarytaenoidea rekeszti be. Az epiglottist a nyelv tövével három nyálkahártyaredő köti össze : plica glossoepiglottica mediana és plicae glossoepiglotticae laterales. A két utóbbi már inkább pharyngoepiglotticánák nevezhető. A három redő közt két gödör jön létre : valleculae glossoepiglotticae ; idegentestek, halszálkák, csontocskák szeretnek e gödrökben fennakadni. A redők belsejében kötőszöveti szalagok futnak, amelyek az epiglottis rögzítéséhez járulnak hozzá. Az epiglottis szabadon áll a nyílás előtt és felett, kissé hátra hajolva, de nyeléskor, mikor a gége felfelé és előre emelkedik s benyomul a nyelv tövébe, az epiglottis passive hátrahajlik és tövével reáborul a gége bemenetére, míg felső része a nyelv 12*
