Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
170 taenoideae, a csúcsaikhoz illeszkedő Santorini-porcogókkal, cartilagines corniculatae, s az ezek közt kifeszülő haránt- és rézsútos izomnyalábokkal, musculus argtaenoideus transversus et obliquus, s lejebb a gyűrüporcogó széles lemezét, középső taréjával s a két oldalát befedő lapos musc. cricoarytaenoideus posterior-okkal. A gége üregét hosszmetszeten vizsgáljuk. Felülről lefelé haladva a nyálkahártyának ajakszerűen kiemelkedő redőjéhez jutunk, a plica ventricularis-hoz. Nevét azért viseli, mert alatta nyílirányú hasadékszerű gödör húzódik a pajzsporcogótói az aryporcogóhoz, a Morgagni-tasak vagy ventriculus laryngis. Alsó határa ennek a hangredő, plica vocalis, melynek alkotórészei a hámon kívül a hangszalag, ligamentum vocale, s mélyebben a hangizom, musc. vocalis. E hangredők fogják közre a hangrést, rima glottidis. Homlokirányú metszeten a gégebemenettől a hangrés felé kúpalakban keskenyedik a gége ürege, míg lejebb, a hangrés alatt ismét tágul, úgy hogy ilyen metszeten homokóraalakú. 2. Gégeporcogók. Cartilago thyreoidea. A pajzsporcogó, cartilago thyreoidea1 a gége vázának legterjedelmesebb és legerősebb része. Válóban pajzs módjára fogja körül elölről a gégét, s e védő szerepén kívül még a hangszalagok tapadására is szolgál. Két lefelé kes- kenyedő, elől szögletben találkozó lemezből, lamina thyreoidea dextra et sinistra, áll. A szöglet férfiban derékszög, a nőben tompa (120°), gyermeken még tompább s egészen legömbölyödött. A két lemez találkozása által keletkező taréj nem áll függélyesen, hanem felső végével egyénenként különböző fokban előredől ; ezáltal keletkezik a porcogó felső részén a nyak ismert kiemelkedése, a prominentia laryngea vagy Ádámcsutka, pomum Adami, mely sokkal erősebb a férfin, mint a nőn. A pajzsporcogó felső szélén keskeny, mély középső bevágást látunk, incisura superior cartilaginis thyreoideae. Oldalsó szögleteiről a két felső szarv, cornua superiora, emelkedik fel, kissé a középvonal felé hajolva. E szarvak elég hosszúak, hengeresek s a végükön kevéssé megvastagodottak ; ezek útján jut a pajzsporcogó, szalag közvetítésével, összeköttetésbe a nyelvcsonttal. A porcogó alsó széle csaknem egyenesen fut, középső része 1 θυρεός, ó, pajzs.
