Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Hashártya
166 árokban kiemeli a hashártyát, s ez közötte s a musc. iliacus közt kis gödörré mélyed. A hashártya szövettani szerkezete. A hashártya belső felszínét endothel borítja. Ennek két rétege van ; a külső réteg valamivel szilárdabb s itt a sejtek széleiken közvetlenül összeilleszkednek, a mélyebb réteg lágyabb s a sejtek közt keskeny intercellularis rések s ezeket áthidaló sejtközti hidak vannak. A hám alatt igen vékony, collagen és rugalmas rostokból álló kötőszöveti lemez s ezalatt laza tunica subserosa terül el. Az utóbbi a zsigeri lemez legtöbb helyén, pl. a májon, Jépen, ki sincs fejlődve, máshol meg széles, mert zsírréteg helyezkedik beléje. 12. ábra. A recessus intersigmoideus fejlődése; schéma. a: A colon .descendens még a középvonalon van, hozzá nyilirányu mesocolon desc. megy a gerincoszloptól, b : A colon desc. balra tolódott el, a mesocolon frontalis síkba helyezkedett, c; A colon desc. odanőtt a hátulsó hasfalhoz, a mesocolon nem, igy keletkezett az alulról felfelé húzódó recessus intersigmoideus. A subserosában több helyen találunk sima izomsejteket. Állatokon ez a subserosus izomzat sokkal fejlettebb ; az emberen csak egyes helyeken fordul elő, így a széles méhszalagban, a plica ileo-caecalis inferiorban s a flexura duodeno-jejunalisnál a musc. suspensorius duodeni alakjában. Egészen különleges szerkezetű a nagy cseplesz. Nem összefüggő lemez, hanem kötőszöveti nyalábok hálózata, amelyek kisebb-nagyobb nyílásokat fognak közre. Az endothel a nyalábokat minden oldalról bevonja. Eleinte összefüggő hártya, csak később fejlődnek a nyílások. Ere és idege kevés van a hashártyának. Idegeit az elülső hasfal peritoneuma a 7.—12. bordaközti idegtől s a nerv. ileo- hypogastricustól és ileoinguinalistól s a n. sympathicustól kapja. Az idegrostok velősek és velőtlenek s a subserosában végződnek részben szabad végfácskákkal, részben végbunkókkal és Pacini- testekkel.
