Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Epelevezető készülék
134 színét bevonja, míg elülső felszíne közvetlenül hozzáfekszik a májhoz, kevés laza kötőszövet közbejöttével. Ezért is nagyon könnyű az epehólyagot a májról lepraeparálni. Kb. 16%-ban teljes peritonealis borítéka van az epehólyagnak, amikor is rövid hashártyakettőzet, mesocystis, feszül ki közte s a máj között. Topographia. Az epehólyag elülső felszíne a májjal érintkezik, kivéve a fundust, mely a májon túl lenyomulva az elülső hasfallal jut érintkezésbe, a 10. borda porcogós csúcsánál, 1—1.5 cm-nyire a musc. rectus abdominis szélétől. Hát.ulsó felszínének különösen két szervvel van érintkezése : lejebb és jobboldalt a flexura coli dextrával, feljebb és baloldalt a duodenum leszálló részével. Nyálkahártya. Az epehólyag nyálkahártyája az élőn halványszürke, a holttesten, hol epével beivódott, zöldessárga. Jellemző tulajdonsága a finom, el nem simítható recézettség ; a nyálkahártya apró lécei többszögű mezőket fognak közre. Az epehólyag nyakában az újszülöttön pörgealakú redő, valvula spiralis Heisteri1, szűkíti a hólyag ürterét; a felnőttön e redő már nem Szokott összefüggő lenni, csak egyes részei vannak meg. Mikroszkópi szerkezet. Az epehólyagot magas, szabályos egyrétegű hengerhám béleli ; a sejtek felszínén a bélháméhoz hasonló csíkolatos cuticula van. A hámsejtek szemcsézettsége és a szemcsék mucinreactiója arra utal, hogy nyálkaszerű váladékot termelnek. A hám alatt rugalmas rostokban bővelkedő tunica propria s ez alatt sima izomsejtekből álló izomréteg következik. E réteg egységes, hálózatszerű ; összeszövődötten körkörös, hosszanti és rézsútos nyalábokból áll, csakhogy a két utóbbi nyalábfajta nagyon csekélyszámú, a rostok többsége circularis járású. Az izomréteget kívül erős, rostos kötőszöveti hártya, tunica fibrosa fedi, s ezt, a hashártyanélküli terület leszámításával, laza subserosa és a serosa. — Az epehólyag nyakában éppen olyan mirigyek fordulnak elő, mint az epevezetékekben : glandulae mucosae biliosae; pontszerű nyílásaik szabadszemmel is láthatók. Az epehólyag testében a nyálkahártya hámja helyenként csőszerű, néha elágazódó nyúlványokat bocsát az izomrétegbe, sőt néha még mélyebbre, az adventitiáig ; ezek az ú. n. Aschoff - féle járatok1 2 (1905) nem mirigyek, hanem csak hámcsatornák. A nyálkahártya alatt elvétve apró nyiroktüszök is előfordulnak. 1 Heister, L., helmstedti anatómus és sebész, 1683—1758. 2 Aschoff, L., a kórbonctan tanára Freiburgban, szül. 1866-ban.
