Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Máj
132 szett lobulusokon látható ; a hosszában átmetszetteken a sejtgerendák a V. centralisra függélyesen parallel vonalakban járnak. A sejtekben képződő epét elvezető utak már a sejtek belsejében, intraprotoplasmatikus csatornácskákkal kezdődnek. Ezekből az epét egy sejtközti váladékcapillaris-hálózat veszi fel. Ezt a hálózatot két módon lehet láthatóvá tenni : vagy az epevezeték (ductus hepaticus) felől való mikroszkópi befecskendezéssel, vagy :— sokkal kényelmesebben és szembeötlőbben is — a Golgi-féle chromezüstmódszerrel, melynél e csatornácskák fekete csapadékkal telnek meg s ezáltal élénken tűnnek elő a sárga alapon. A csatornácskáknak természetesen nincs saját fal- zatuk ; két-két szomszédos sejt fmom vályújának az összeillesz- kedése által jönnek létre, a sejt valamelyik oldallapjának közepén. Az epecapillarisok a májgerendák tengelyében futnak, zeg-zugos járással ; vakon végződő oldalágaik «vannak, részben inter-, részben intracellularisak. Helyenként zárt hálószemeket látszanak alkotni, de ez a legtöbb helyen csak látszat. A karélyocska szélén az epét e fmom csatornákból az interlobularis epe járatok veszik fel. Ezek már saját falzatúak ; interlobularis kötőszövetbe vannak ágyazva. Eleinte laphámmal, később köbhámmal s végül hengerhámmal béleltek, kívül eleinte csak finom membrana propria, később ezenfelül még kötőszöveti adventitia borítja őket. Első szakaszukban hálózatosán összefüggnek egymással. Végeredményben egyetlen erősebb csővé, a májvezetékké, ductus hepaticus, egyesülnek. Van egy pár hely a máj felszínén, hol a magzati életben regressiv változások játszódnak le, amennyiben a már kialakult májállomány sorvad és helyét kötőszövet foglalja el. Ilyen a balkarély kicsúcsosodó végén az appendix fibrosa s a májkapu s a vena cava inferior körüli tájék. Az ilyen helyeken a májszövet eltűnt, de az interlobularis epejáratok hálózata a kötőszövetben megmaradt ; e járatok neve vasa aberrantia. Az arteria hepatica gyenge ágai a v. portae ágaival együtt haladnak s már a karélyocskák közötti kötőszövetben hajszálérhálózatba mennek át. E hálózat levezető útjai részben a venae interlobularesbe, részben a karélyocska hajszálérhálózatába torkolnak. A máj nyirokereiről az I. 559. oldalon szólottunk. A máj idegei velőtlenek (sympathicus-eredésűek). Részben az interlobularis szövetben végződnek, részben mint érmozgató és secretorius idegek benyomulnak a karélyocska belsejébe.
