Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Máj
126 hogy a bal s a négyszögletű karélv közt semmi határ nincs s a kerek májszalag a máj alsó szélénél befúródva a máj állományába csak a májkapuban jut ismét a felszínre. A jobb hosszanti barázda, sulcus sagittalis dexter, csak felső felében érdemli meg a barázda nevet. Alsó fele, melyhez az epehólyag van laza kötőszövettel odaerősítve, csak ritkán mutatkozik vályú alakjában ; legtöbbször egészen sima felszínt találunk a lepraeparált epehólyag alatt. Mégis fossa vesicae felleae e hely neve. Igazi árok ellenben a jobb hosszanti barázda felső fele, a fossa venae cavae inferioris. Ezt alul a farkos karélv processus caudatusa határolja, mely harántul fut el alatta. Az alsó vena cava foglalja el e barázdát, oly szorosan összenőve« a máj állományával, hogy ujjúnkat átdugva a vénán, az eléggé súlyos szervet felemelhetjük. A máj tompa szélén nyílnak a v. cavába a májgyüjtőerek, venae hepaticae, 2—-3 nagyobb s több kisebb nyílással ; csak a v. cava felvágása után láthatók. Csak a máj állományának Ilkáiként látjuk őket ; szabad darabjuk nincs. A v. cava felett hídszerűén feszül ki a jobbkarély s a lobus caudatus közt harántul futó, rostos kötőszövetből álló ligamentum venae cavae inferioris. Néha májállományból álló híd van a helyén ; 8%-ban a v. cavát egész májbeli darabján májállomány környezi (állathasonlatosság). A két sagittalis barázda felül a lobus caudatus felett ívalak ban áthajlik egymásba, a máj középmagasságában pedig a harántul futó májkapu, fossa transversa s. hilus, s. porta hepatis, köti össze őket egymással. Ez 5—6 cm széles s 1.5 cm magas bemélyedés. Benne találjuk a májba térő s belőle kilépő képződmények csoportját, kötőszöveti telepbe, az ú. n. Glisson- tokba, capsula Glissoni1, ágyazva. E képződmények közül a kapugyüjtőér, vena portae, a kapunak inkább jobbfelébe tér be s ott előbb két ágra : erősebb jobbra és gyengébb balra oszlik, amely ágak csakhamar, még a máj állományán kívül 8—10 kisebb ágra oszlanak. A májkapuban találjuk ezenkívül az aránylag gyenge májverőeret, arteria hepatica, erősebb jobb és gyengébb bal ágával, valamint a sympathicus- és parasympathicus eredésű plexus hepaticust (idegfonat) s e képződmények közé iktatva néhány apró nyirokcsomót : lvmphoglandulae hepaticae. A hátulsó felszín négy része közül legnagyobb a jobbkarély, bár az elülső felszín jobbkarélyánál ez is tetemesen 1 Glisson, Francis, londoni orvos, 1596—1677.
