Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Máj
125 tapadásával (barázda e helyen nincs) a májat egyenlőtlenül jobb- és balkarélyra osztja : a jobbkarély ötször akkora, mint a bal. E felszín felül szélesen, legömbölyödve megy át' a hátulsó felszínbe. Az átmenet helye, vagyis a máj tompa széle, margó obtusus hepatis, nagyjában harántul fut; balfelén sekély bemélyedést, impressio cardiaca, okoz a szív. A máj alsó széle éles. margo acutus hepatis, e szél rézsútosan halad jobbról-alulról balra-felfelé, amiáltal a balkarély jóval alacsonyabbá lesz, mint a jobb. Rajta két bemetszés látható : jobboldalt a sekély incisura vesicalis, hol az epehólyag, vesica fellea, feneke, túllépve a máj szélét, kissé láthatóvá lesz s a 10. bordánál a hasfallal érintkezik (a bemetszés néha hiányzik s ha meg is van, az epehólyag nem mindig ér le a máj alsó széle alá), s baloldalt a mély bevágási!, állandóan jelen levő incisura umbilicalis; az utóbbi helyen lép a májhoz a sarlószalag alsó szélében futó kerek májszalag, ligám, teres hepatis, melyről tudjuk, hogy a magzati vérkeringésben a köldökgyüjtőér, vena umbilicalis, volt. A hátulsó és alsó felszín^ egységesen írjuk le, már azért is, mert a kivett májon, ha alakjának rögzítéséről nem gondoskodtunk előbb a holttestnek valamely keményítő folyadékkal való átfecskendezésével, a két felszín közös „hátulsó“ felszínnek látszik. E közös felszínt egy H-alakú barázda négy karélyra osztja : nagyobb jobb- és kisebb balkarélyra s ezektől közrefogott még kisebb felső és alsó karélyra ; a két utóbbit farkos, illetőleg négyszögletű karélynak, lobus caudatus- és quadratusnak nevezzük. Barázdák. Nézzük előbb a barázdákat. A máj főbarázdája a mély és állandó bal hosszanti barázda : sulcus sagittalis sinister. Felső és alsó részt különböztetünk meg rajta. A felső rész a fossa ductus venosi; ennek a mélyében találjuk ugyanis a magzati vérkeringésben szereplő ductus venosus Arantii jelentéktelen, finom fehér fonalszerű maradványát, a ligamentum venosum-ot, mely felül az egyik bal vena hepaticán, alul a v. portae bal ágán tapad ; ezenkívül ezen árok mentén tapad a kis cseplesznek egyik része, a lig. hepatogastricum. Az alsó rész, fossa ligamenti teretis, igen mély bevágás ; a lig. teres halad benne a kapugyüjtőér bal ága felé, mellyel a lig. venosummal szemben függ össze, azonkívül itt tapad a sarlószalagnak a máj hátsó-alsó felszínére visszahajló része. 50%-ban rövidebb- hosszabb darabon csatornává zárul, májállományból vagy csak rostos kötőszövetből álló híd folytán. Néha oly széles a híd,
