Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Végbél
122 A végbél erei és idegei. A végbelet három verőér látja el : az arteria haemorrhoidalis superior (az a. mesenterica inferior ága), media (az a. hypogastricától) és inferior (az a. pudenda internétől). E három ág eloszlásai bőven anastomosálnak a végbél falában. Még bővebb az anastomosis a hasonnevű vénák közt ; ez az összeköttetés azért fontos, mert a felső vena, mely a V. mesenterica inferiorba ömlik, a vena portae rendszeréhez, a középső és alsó ellenben a v. cava inferior rendszeréhez tartozik, s így a végbél falában kórtani szempontból nevezetes közlekedés áll fenn e két rendszer vénái közt (lásd I. 529. oldal). A három vena ágai dús fonatot alkotnak a submucosában s alább, a zona cutanea területén, a bőr alatt is, de csak a Morgagni-redők tájékától kezdve lefelé. Már a gyermekkorban kezdenek e submucosus vénák a sphincterek összehúzódása következtében kitágulni. Felnőttön, ha nincsenelf is aranyeres csomók jelen, a végbélnyílás bőr- és nyálkahártyaalatti vénái mindig tágultak, kanyargósak, különösen a Morgagni-oszlopok tövén, hol papillaszerüen emelik ki a nyálkahártyát. De különösen tágultak az aranyeres bántalom (haemorrhoidalis csomók) esetén. A haemorrhoidalis csomókat külsőkre és belsőkre osztjuk, aszerint, hogy a végbélnyílás zóna cutaneájában vagy zóna intermediájában, illetőleg columnarisában székelnek. Kérdés, hogy a vénák tágulása és gyuladása (phlebitis) az elsőleges mozzanat-e a bántalomban, s nem csak következménye-e a nyálkahártya lobosodásának (proktitis). Az aranyeres csomók az általuk okozott vérzések és fájdalmak révén komoly bánta- lommá mérgesedhetnek el, mely műtéti beavatkozást tehet szükségessé. — A végbél nyirokereire nézve 1. I., 563. oldal. Idegeit a végbél egyfelől a sympathicustól, másfelől a 2.-4. sacralis idegből kapja. Működés. A bélsárkiiirítés legfontosabb mechanikai tényezője a végbélnek saját izomzata, mely peristaltikus mozgásával kihajtja a bélsároszlopot. Csak kemény bélsárnál vesszük a hasprést igénybe. A bélsár rendesen legfölebb csak a szigmabél alsó határáig terjed, a végbelet üresen hagyja ; ha az ampulla recti felső részébe leszáll, beáll a székelési inger. A musc. levator ani összehúzódva megfeszíti és emeli a felülről ható nyomás által kúpalakban lefelé boltosodó gátat s ezáltal mintegy lehúzza a végbelet a kinyomuló bélsároszlopról. A sphincterek tónusának 4 megszűnte is előmozdítja a defaecatiót. Tehát három tényező szerepel a defaecatiónál : a végbél saját izomzata, a gátizomzat és a hasprés.