Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Savóshártya
5 A savóshártyáknak bizonyos közös anatómiai, szövettani és pathologiai tulajdonságaik vannak. Felszínük, mint említettük, sikamlós, jellemző bágyadt fényű, némi nedvességgel fedett, csak annyival, amennyi szükséges abhoz, hogy az egymáson «ltolódó felszínek simák, sikamlósak legyenek. Ezt a kevés folyadékot az egyes helyek szerint különböző névvel jelöljük : liquor peritonei-ról, pleurae-ről, pericardii-ról szólunk. A holttesten az erekben pangó vérből átszivárog némi folyadék az üregekbe, s azért e nedvességet megszaporodottnak találjuk, különösen felszaporodik azonban e folyadék kóros körülmények között, izzadmány (exsudatum vagy transsudatum1) esetén. A savóshártyák egy helynek a kivételével teljesen zárt üreget fognak körül : ilyen a cavum pleurae, pericardii és peritonei. Az említett kivétel a nő hashártyaürege, mely a méh- kürtök hasi végén szabadon közlekedik a petevezetékék, a méh s a hüvely útján a külvilággal. A savós üreget nem kell tágabb üregnek képzelnünk : csak virtuális rés ez, melyben a szemközt levő serosalemezek egész kiterjedésükben szorosan érintkeznek. E lemezek közül azt, amely az üreg falát vonja be, fali lemeznek, lamina parietalis, azt, amely az üregben elhelyezett zsigerek felszínén terül el, zsigeri lemeznek, lamina visceralis, nevezzük. A serosák szövettani szerkezete mindenütt egyforma ; belül lapos, polvgonalis sejtekből álló hám : endothel borítja őket, ez alatt átlátszó, szerkezetnélküli basalis hártya s mélyebben kötőszöveti lamina propria serosae következik, melyben rugalmas rostok hálózatával is találkozunk. A serosát laza kötőszövetből álló réteg, tela subserosa rögzíti az alaphoz ; ebben néhol simaizomsejtek fordulnak elő. A serosa-kettőzetek egyikében-másiká- ban a két serosalemez közé még külön közbeeső réteg helyezkedik (pl. lamina propria mesenterii), mely az ereket és idegeket viszi a zsigerhez. A három nagy serosa által közrefogott üreg az igen fiatal embryóban összefüggő egységes ür : a coeloma vagy cavum pleuroperitoneale, mely azonban eleinte középső nyílirányú sövény által jobb- és balfélre oszlik. Később e nagy üreg a szívburok és rekesz kifejlődése folytán szívburoküregre, pleurali regre és hashártyaüregre tagolódik, másfelől azonban bilateralis jellegét a középső sövény* részleges felszívódásával elveszti. 1 Az exsudatum a savóshártya lobos terméke, a Iranssudatum vérkeringésbeli zavar következménye, ép savóshártya mellett. *
