Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
84 anterior tapad rajtuk és közöttük a szélen. A hátul só felszínt a lapockatövis, spina scapulae, két egyenlőtlen részre osztja. A íelső jóval kisebb, gödörszerű, ezért méltán viseli a fossa supraspinata nevet ; a hasonnevű izom tölti ki. Az alsó, sokkal terjedelmesebb részletet fossa infraspinatá-nak nevezik ugyan, de a fossa névre legfeljebb legfelső, közvetlenül a spina alatt levő része szolgál reá, lejebb eső része inkább domború ; legnagyobb részét a musculus infraspinatus foglalja el. Az axillaris szél mentén az ízvápától az alsó csúcsig léccel elhatárolt, kiemelkedő, lefelé kiszélesedő területet látunk, melynek két felső harmadán a muse, teres minor, szélesebb alsó harmadán a müsc. teres major ered. Mindkét fossa közepén megvékonyodik s áttetsző lesz a csont. A spina alatt és felett a nyak közelében találjuk a csont fő őrlikait. A csontnak két erős nyúlványa van. Az egyik a lapocka- tövis, spina scapulae. Ez a hátulsó felszín felső és második negyedének határán ered, mint harántul futó, hátrafelé erősen lap- szerüen kiemelkedő nyúlvány. A vertebralis szél felől mind jobban magasodva oldalfelé és felfelé húzódik és eredésén tetemesen túlterjedő szabad darabján erősen kiszélesedik ; a vége a váillcsúcs> acromion,1 melyet az élőn csaknem egész kiterjedésében kitapinthatunk. Az acromion felül lapos, érdes, alul gyengén kivájt, síma felszínű ; csúcsának medialis szélén látjuk a kulcs- csonttal való egybekötésre szolgáló kis tojásdad ízfelszínt. A spina scapulae tövét oldalt kimelszés választja el a lapocka izületi részétől ; ezt is likká változtatja egy felette elhúzódó kis szalag, a ligamentum transversum scapulae inferius. Az így keletkező likon a tövisfeletti árokból a tövisalattiba menő érnyaláb halad keresztül. A kampóalakban .görbült erős processus coracoideus1 2 a lapocka felső szélén, egészen oldalt, az ízvápa s az incisura scapulae közt ered szélesen, azután előre és oldalfelé hajlik s kissé megvastagodva és legömbölyödve végződik. Az élőn is kiérezhető a kulcscsontalatti árok (fossa infraclavicularis) oldalsó részének mélyén. A csont legzömökebb része a felső-oldalsó szögletet elfoglaló darab, mely az izületi árkot viseli. A fossa articularis (s. gle- v 1 tcy.QOg, legfelső és (b/ZOg, Ő, váll. 2KÓQa$, ó, holló és él og, ró, alak. A régi anatómusok a holló csőréhez hasonlították, pedig a holló csőre nem görbült, hanem egyenes.
