Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Csontvázrendszer

52 A csigolyák összeköttetései egymással. A csigolyáknak egymással való kapcsolatában az összeköt­tetéseknek mindhárom faja szerepel : a synchondrosis, a syndes­mosis és az articulatio, az első a csigolyaközti korongok, a máso­dik a csigolyaközti szalagkészülék, a harmadik az intervertebra­lis ízületek alakjában. 1. A csigolyaközti porcogó, fibrocartilago intervertebralis, rostporcogóból álló lemez. A csonttal közvetlenül nem érintkezik, mert a csigolyatesteknek feléje tekintő felszínét 1 mm vastag üvegporcogó-réteg fedi : a csigolya porctelepének el nem csonto­sodott része ; csak ehhez illeszkedik a fibrocartilago. A csigolya­közti korong vízszintes átmetszetén látjuk, hogy két részből áll : külső fehér, rostos, körkörös rajzolatú széles kéregrészből (anulus fibrosus) és belső puhább, halványabb magból (nucleus pulposus) ; ez utóbbi a korongnak nem éppen-a közepén, hanem a hátulsó oldalához közelebb foglal helyet. A nucleus pulposus a nyomás alól felszabadulva a metszés lapja fölé duzzad, mint kocsonyás, áttetsző állomány. Benne, különösen gyermekeken a 7. évig, de később is, elszórt sejtcsoportok és sejthálózat alakjá­ban a chorda dorsalis (gerinchúr) maradványai ismerhetők fel mikroszkóppal, egynemű, kocsonyaszerű alapállományba, porc­sejtek és kötőszöveti rostok közé ágyazva. Idősebb egyéneken nem ritkán szétesik a nucleus s a helyén üreg képződik. Az anu­lus fibrosus alapállományon és porcsejteken kívül kötőszöveti rostok lemezszerű rétegeiből áll ; a rostok ferdén felülről lefelé s a túlsó oldal felé haladnak, de a szomszédos lemezekben ellen­kező irányban, úgy hogy a váltakozó rétegek rostozata elölről nézve szorzójel alakjában kereszteződik. így jön létre a ha­rántmetszeten a fényt különböző szögben törő s ezért felváltva fényesnek és bágyadtnak tűnő rétegek váltakozásából a coneen- trikus rajzolat. Ilyenforma kis porckorong köti össze a keresztcsont alsó végét a farkcsonttal is (synchondrosis sacrococcygea) ; a nucleus pulposus helyén itt mindig üreg van. Ez a porckorong a férfia­kon néha elcsontosodik, ellenben a nőkön soha. A jelenléte fontos a szülésnél, mert a porcogóban a farkcsont kissé hátra­mozdítható, s ezzel a medencekimenet nyílirányú átmérője tágulhat. 2. Elülső és hátulsó hosszanti szalag, ligamentum longitudi­nale anterius et posterius. Az elülső a csigolyák elülső felszínén húzódik végig, keskenykezdődve a nyakszirten ; az 1. csigo­

Next

/
Thumbnails
Contents