Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
33 az ízvápát a szélét beszegélyző rostporcos ajak (labrum glenoidale) mélyíti (a váll- és csipőiziileten fordul elő), közvetlen e mögött tapad, a fejen ellenben néha messze kiterjed az izületi felszín határain túl s csak több cm-nyi távolságban éri el a csontot, úgy hogy a fej mögött levő részek is helyet foglalnak még az izületi öregben, synovialis hártyától fedetten. 4. A szalagok (ligamenta) nevezetes alkotórészei az Ízületnek ; fontos szereplésűek a mozgásokban. Kétféle szalagot lehet megkülönböztetni : a) olyan szalagokat, amelyek a rostos tokkal szorosan összefüggnek, úgyszólván nem egyebek, mint a stratum fibrosum helyi megerősödései, amelyeket néha nem is lehet pontosan elhatárolni a tok többi része felé, és b) olyan szalagokat, amelyek az Ízülettől függetlenek, tőle kisebb-nagyobb távolságban önállóan feszülnek ki a két csont között, s csak mechanikai jelentőségük szerint sorozhatok az Ízülethez. A szalagok rostos, többé-kevésbbé tömött kötőszövetből állanak, változó mennyiségű rugalmas rosttal. Egyes szalagok csaknem egyedül rugalmas rostokból tevődnek össze ; az ilyen szalagok szabad szemre sárgás színűek. Ilyen pl. a csigolyaíveket egyesítő ligamentum intercrurale, melyet sárga színe miatt ligamentum fla- vumnak is neveznek. A szalagok főjelentősége, hogy az egyéb ugyanazt a célt szolgáló berendezésekkel együtt biztosítják a csontok összeköttetésének szilárdságát. Az ízület szalagkészüléke soha sem feszül meg a maga teljességében, hanem minden tartásban csak egyes részei jutnak a feszülés állapotába. Csak az ú. n. középfekvésben lazulnak el a szalagok valamennyien. A szalagok oly erősek, bogy néha inkább kiszakad a csont a szalag tapadása helyén, mintsem hogy elszakadna a szalag. Másik jelentőségük az, hogy az iziilet mozgásának bizonyos fokánál ad maximum megfeszülnek, s ezzel a további kitérést lehetetlenné teszik (gátló szalagok), rendszerint még mielőtt a csontokon levő akadályozó berendezések érvényesülhetnének. Az ízületekkel kapcsolatos szalagokon kívül előfordulnak a csontvázon olyan szalagok is, amelyek egy-egy csontnak egymás felé kimozdíthatatlan részeit kötik össze ; ezek csak csontrészeket pótolnak. Ilyen pl. a lapocka harántszalaga (lig. transversum scapulae) vagy a medencecsont membrana obtura- foriája. Az ilyen szalagokat saját szalagoknak (ligamenta propria) nevezzük. ő. Az izületi üreget (cavum articulare) nem kell valódi, tág Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatómiája. 3
