Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
22 kiemelkedések, amelyeket a lágyrészek jelenléte mellett sokkal nagyobbnak érzünk, mint az áztatott csonton. Az összeköttetés különböző szívóssága egyfelől a csontba nyomuló Sharpey-féle rostok mennyiségétől, erősségétől és benyomulásuk mélységétől, másfelől a csonthártyából a csontba térő erek mennyiségétől függ. Ahol a csontot közvetlenül fedi a nyálkahártya, ott a csonthártya szétválaszthatatlan egységet alkot a felette levő nyálkahártya kötőszöveti rétegével. így van ez pl. a szájpadláson, a foghüson, az orr melléküregeiben és a dobüregben. A csonthártyán egy külső rostosabb, az erek hálózatát magába foglaló réteget (stratum fibrovasculosum) s egy belső lágyabb, ér- és sejt- dúsabb réteget (stratum fibroelasticum) lehet megkülönböztetni. Embryonalis korban s még a gyermeken is legbelül, közvetlenül a csont felszínén még a csontképző-sejtekből (osteoblastokból) álló osteogen réteget találjuk, ez azonban a felnőttön már mint összefüggő réteg nincs meg. A csonthártya bő érrendszere útján táplálója a csontszövetnek. Ha a periosteum sérülés következtében vagy kóros folyamatok folytán nagyobb területen elpusztul, az alatta lévő csontrészletnek is el kel] halnia (csontnekrosis). Ha a csonthártya sérülése kisebb terjedelmű, a csont épen maradhat, mert a szomszédos egészséges csonthártyarészek erei ellátják a periosteum- nélküli területet is. Másik fontos szereplése a csonthártyának az, hogy a csont sérülései, törései esetén ez pótolja az anyaghiányt, ez termeli az új csontot, a callust. A csonthártyának ezt a fontos tulajdonságát először Ollier (1858) kísérletes vizsgálatai mutatták ki szabatosan. Igen nagy szerepe van a csonthártyának a rendes magzati és ifjúkori csontfejlődés és csontnövekedés terén. A csöves csontok középdarabjának belső felszínén is van egy vékony kötőszöveti réteg, az endosteum, melynek újabb tapasztalatok szerint a csontvelő felszínes rétegével együtt szintén csontképző jelentőséget kell tulajdonítanunk. E hártya csak olyan helyeken van meg, ahol a tömött csonthoz nem csatlakozik belül szivacsos csontállomány. 2. Porcogó. A porcogó (cartilago, yoeŐQÓg ) szilárd, szívós, de a csontnál lágyabb, késsel még könnyen metszhető állomány. A tá- masztószöveti csoport tagja, közeli rokona a csontnak és a kötőszövetnek, melyekké fejlődéstanilag és kóros viszonyok közt át
