Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
vizsgálatai szerint a talotarsalis Ízületben végzett talpi és lábháti hajlításra középértékben 5.8°, a közelítés-távolításra 12.7°, a pronatio-supinatióra 13° esik. A mozgás gyakoribb módja az, hogy a lábnak talusalatti része áll mozdulatlanul a talajon, s a felső mozog. Ezzel tartja fenn a láb mozgásaival az egyensúlyt. A mozgás-combinatióknak ismertetett módja nem zárja ki, hogy szövődhet a supinatio lábháti hajlítással, a pronatio talpi hajlítással is ; ilyenkor a bokaizület mozgásai társulnak a talotarsalis ízületeivel, ellensúlyozva és felülmúlva az ellenkező értelmű alsó componenst. Az ilyen combinatio azonban csak passive lehetséges, activ módon, izomműködés alapján nem. A fenti leírással ellenkezni látszik az a tény, hogy fennálló vagy ülő helyzetben a földre támaszkodó lábbal látszólag minden más mozgástól ment, tiszta abductiós és adductiós mozgást is végezhetünk. Ez azonban csalódás ; ilyenkor nem a lábtő mozgása forog fenn, hanem álló helyzetben a csípőizület rotatiós mozgása, ülő helyzetben, behajlított térd mellett, a térdizületé. A láb saját mozgásainak megfigyelésére, a csípő- és térdizület mozgásainak kikapcsolásával, a legegyszerűbb módszer az, hogy a behajlított térdű egyénen kezünkkel rögzítjük a bokákat s így szólítjuk fel az egyént lábfeje mozgatására. Ilyenkor persze még mindig nincs kikapcsolva a bokaizület. A supinatiós mozgás alkalmával a talus feje s a naviculare a lábháti oldalon kissé előlép, a pronatiónál a sajkacsont kevéssé a talp felé mozdul ki, amit a lig. calcaneo-naviculare plantare bizonyos fokig megenged. A naviculare sülyedésével és emelkedésével kapcsolatban az artic. calcaneo-cuboideában is csekély eltolódás megy végbe oly értelemben, hogy a köbcsont medial-plantaris irányban és vissza, vagyis a supinatio és pronatio értelmében mozog. E mozgás tengelye nem egyezik a talotarsalis ízületével, hanem a láb hossziránya mentén a Chopart-vonalat a közepén keresztezi (7. ábra). Még ennél is jelentéktelenebb a többi tábtőcsont közti lap- szerű eltolódás. De bármily minimálisak is e mozgások, anyuciban fontosak, hogy növelik a láb rugalmasságát. Lábkozcpcsontok és ujjperccsontok. A lábközépcsontok, ossa metatarsi, vnéhány kisebb eltérés leszámításával megegyeznek a kézközépcsontokkal. Legrövidebb, de legvaskosabb is az első metatarsus, leghosszabb a második, 12 i177 Lenhossék Mihály dr.: Az cm. er anatomiaja.
