Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Csontvázrendszer

CSOXTYÁZREXDSZER.

I

(Osteologia et syndesmologia.)

Általános rész.

A csontvázrendszer áll a csontokból, ezek járulékos alkotórészeiből (külső és belső csonthártya, porcogós kiegészítő részek, csontvelő) és a csontok összeköttetéseiből.

A csontváz (skeleton) három feladatot teljesít szervezetünkben: 1. szilárd vázát, belső megerősítését alkotja a testnek, a fontos szerveket (agyvelő, mellkasi, hasi, medencei szervek) többé- kevésbbé tökéletes védő tokkal veszi körül. 2. A mozgás passzív- szerve : a csontokon tapadnak, mint emelőkarokon, a mozgás aktív tényezői, az izmok ; ezek összehúzódva a csontokat egymáshoz közelítik, egymáshoz való térbeli viszonyukat megváltoztatják s ezzel tagjaink mozgatását és testünk helyzetváltoztatását eszközük. 3. Szivacsos- állományában a vérképzés fontos szervének, a vörös csontvelőnek ad helyet és védelmet.

A csontváz a teljesen kifejlődött emberen 200-nál több különálló csontból áll. Gyermeken a csontok száma sokkal nagyobb, mert a legtöbb csont különálló elemek fokozatos össze- forradásából keletkezik, s a gyermeken ez az összeforradás a legtöbb csonton még nem következett be.

Á csontokról.

A csont a támasztószövethez tartozó állomány. Szövettani és chemiai tulajdonságai szerint közel áll a szervezetünket átszövő és részeit egybekapcsoló kötőszövethez ; úgy fogható fel, mint a test kötőszövet-telepének mészsók lerakódása által megtömörült részlete. A mészállomány a csont alapszövetének interfibrillaris állományában van lerakódva.

A lágyrészeitől megfosztott friss csont a felszínén halványsárgás színű, vértartalma szerint különböző fokú rózsaszínű ár-