Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
171 oldalához. A sulcus retromalleolaris lateralis fenekén van, amely sulcusba a két muse, peroneus ina helyeződik, a retinaculum peroneorum-nak nevezett fascia-szalagtól fedve. 2. Lig. talofibulare posterius. Ez a legerősebb rész ; igen mély és rejtett helyzetű. Csaknem vízszintesen fut az oldalsó boka médialis felszínének gödrétől a talus hátulsó nyúlványához. Mélyen benyomul az Ízületbe, a synovialis hártya egy redőjében. Mechanismus. A bokaizíilet egytengelyű csuklóizület, mozgásai haránttengely körül mennek végbe ; a tengely a lateralis boka csúcsát a medialis boka alatt 2 cm-nyire a talus medialis oldalán levő ponttal köti össze. Mozgásai közül a lábfej emelését flexio dorsalis-nak, sülyesztését flexio plantaris-nak nevezzük. Ez utóbbi mozgásnál a normálhelyzetében a lábszárhoz derékszögben álló lábat a talp felé nyújtjuk ki, úgyhogy a szöglet tompává lesz. Kétségtelen, hogy a „flexio“, hajlítás, elnevezés e mozgásra nem illik, mert éppen az ellenkezőjéről, a láb kinyújtásáról van szó, s ezért nem észszerűden Fick ajánlata, ki e mozgást talpi feszítésnek, extensio ad plantam-nak nevezi. A nehézség csak ott van, hogy azokat az izmokat, amelyek e mozgást létesítik, flexoroknak nevezzük, s éppen az ellenkező mozgásban szereplő izmokat nevezzük extensoroknak ; ezért e javaslat csak úgy volna edfogadható, ha az izmok neveit is megváltoztatunk. A flexio plantaris nem egészen egyezik azzal a mozgással, amelyet a kézen flexió palmarisnak nevezünk : a kézen ezt a mogást u. i. az egyenesen kinyújtott helyzetből a tenyéri oldal felé végezzük, míg a flexió plantarist a dorsal-flectált helyzetből a kinyújtott helyzet felé, csak feléje, nem is egészen ebbe, mert lábunkat nem tudjuk egészen a lábszárral egy vonalba kinyújtani. E mozgás terjedelme, a derékszögű helyzetből kiindulva, 1 ő° a lábháti és 40° a talpi irányban, tehát összesen 55°. A gátlást a kitérések legszélső határán az adja, hogy a talus nyaka, illetőleg hátulsó nyúlványa a sípcsont elülső, illetőleg hátulsó széléhez ütközik. Rendesen azonban már előbb beszüntetjük e mozgást az izmoknak, az izületi tok egyik vagy másik oldalának s a szalagkészüléknek megfesziilése miatt. A láb emelésekor megfeszül az Achilles-in, az izületi tok hátulsó része s megfeszülnek az ol dalszalagok hátulsó kötegei is, sülyesztésénél a tok elülső fala a rajta futó extensor-inakkal együtt s a collateralis szalagkészülék középső és elülső része. A lábháti hajlítást csak behajlított térd. azaz ellazult gastrocnemiusok mellett tudjuk szélső határáig végrehajtani. Á’
