Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
138 inkább közeledik a vízszinteshez, mint a fennálló helyzetben. A keresztcsont csaknem függélyesen áll s a massa lateralis alsó megkeskenyedő részével ékalakűan nyomul a csípőcsontok közé. Ilyenkor tehát a csontok egymást támasztják, a hátsó szalagkészülék mentesíttetik a húzás alól, csak a symphysis szenved harántfeszülést, mert a megterhelés a két ülőgumót egymástól széttéríteni igyekszik, s ezt a sympliysisnek kell meggátolnia, melyre az ülőgumók az ülőcsont és szeméremcsont ramus inferiorjai útján hatnak. Ezért lehetetlen az ülés, éppúgy, mint az állás is, a symphysis sérüléseinél vagy bántalinainál. Mások a mechanikai viszonyok egyenes álláskor. A medence előredől, a keresztcsont igen rézsutosan, majdnem vízszintesen áll s az egész medencét öblös boltozatnak foghatjuk fel. melynek felső záróköve a keresztcsont, két oldalsó, kissé kifelé görbülő pillérje a két csípőcsont, különösen ezek legtömöttebb csontállományú része, a két linea arcuata. A zárókőre nehezedik a törzsök súlya s az a megterhelést megosztja a két oldalpillér közt, amelyek azt az acetabulumok útján a combcsontokra továbbítják. A pillérek oldalfelé való szétválását összekötő és biztosító kapocsként a szeméremcsontok íve s a symphysis akadályozza meg. A keresztcsontra ható súly e csontot a csípőcsonttal való összeköttetéséből a medence ürege felé nyomná le, de ezt hamar megakadályozza egyfelől az ízfelszínek szabálytalan volta, másfelől a hátulsó iliosaeralis szalagkészülék meg- fesziilése. Ez a szalagkészülék a keresztcsontnak már legkisebb előresülyedésénél is erősen megfeszül s a csípőcsontokat hátul a középvonal felé húzza, minek folytán a keresztcsont erősen becsípődik, mint valami harapófogó száraiba, a két csípőcsont közé. Megértjük már most, hogy miért olyan erősek ezek a szalagok. S hathatós akadálya ennek az elmozdulásnak a lig. sacrotuberosum és sacrospinösum is. A törzsök súlya közvetlenül a keresztcsont legfelső részére hat ; a keresztcsípőiziilet alsó részei már nem esnek annyira a megterhelés körébe, pedig itt van a két csont egymáshoz legszilárdabban odakötve. Ennélfogva a fennálló helyzetben rézsutosan előre dűlő sacrum kétkarú emelőhöz lesz hasonlóvá, melynek harantiránvu forgástengelye a 2. keresztcsonti csigolya magasságában halad. Az. emelő felső szárát a test súlya előre és lefelé szorítaná, ennek ellenében az emelő alsó szára, vagyis a keresztcsont szabadon kiálló alsó része bátra- és felfelé kellene, hogy kimozduljon. De itt lépnek közbe az említett hatalmas szalagok, amelyek a keresztcsont alsó felét szilárdan odarögzítik a medencének
