Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
126 'Í> WÄi MZ eminentia ileopectinea. Ezen a helyen van a csípőcsont határa a szeméremcsont felé. Kövessük most a crista iliacát Mlenkező irányban, hátrafelé. Hátulsó darabján a crista szépen ívelt lejtéssel a függőleges irányba hajlik, előbb megkeskenyedve, majd ismét erősen megvastagodva. Alul gumóval végződik, spina iliaca posterior superior, itt a csont széle előremenő irányt vesz fel. Előbb egy kis bemetszése van, incisura iliaca posterior, ez előtt alacsony, élesszélű kiemelkedése, spina iliaca posterior inferior. A csípőcsont alsó szélét mély, ívelt bevágás alkotja, incisura ischiadica major, ennek az elülső részére esik a csípőcsont és ülőcsont közti határ. Az incisura alul, már az ülőcsont területén, egy lelapult, de erősen kiszögelő tövisben végződik, spina ischiadica, még lejebb újabb, de kisebb incisura következik, inc. ischiadica minor, s végül az iilőgumó, tuber ischiadicum A csípőszárny két felszíne közül a külső elülső felében konvex, hátulsó felében inkább kivájt, a crista iliaca S-alakú görbületének megfelelően. Ezt a felszínt az itt eredő farizmok, musculi glutaei, borítják. A három glutaeus eredési területét gyengén kiemelkedő ívelt érdes vonalak határolják. A hátulsó vonal, linea glutaea posterior, a spina posterior inferior elülső végétől emelkedik fel a eristához ; a muse. glut, maximus eredési mezejének elülső határát jelzi. A középső vonal, linea glutaea anterior, az incisura ischiadica major közepétől indulva ki felfelé halad, majd ívben előre görbül ; a hátulsó vonallal sarló- alakú mezőt fog közre, a musc. glutaeus medius területét. Végül az elülső vonal, linea glutaea inferior, a leggyöngébb a három közül, néha nem is látható ; az ízvápa mögött, ennek szélével csaknem párhuzamosan halad ; a glutaeus minimus eredésének elülső határát alkotja. A csípőcsont belső felszínét három részre oszthatjuk, neveik: pars abdominalis, p. pelvina és p. sacralis. A pars abdominalist a pelvinától kiemelkedő ívelt léc, linea arcuata, választja el ; egyik szakasza ez a linea terminálisnak, vagyis annak a vonalnak, amely elválasztja a nagy medencét a kis-medencétől. A pars abdominalis sima felszínű, kivájt, vájulatát, a fossa iliacá-t, a musc. iliacus párnázza ki. A fenekén a csont rendszerint megvékonyodott, áttetsző, öreg egyéneken nem ritkán felszívódás folytán hiányos. Az állatok magas, keskeny, meredek csípőcsontjával összehasonlítva az ember csípőtányérja igen széles, alacsony, s ami különösen kiemelendő, ferdén kifelé, a vízszintes felé dől. Ez az ember egyenes testtartásával függ össze. Az állatokon a két csípőcsontnak nincs más feladata, mint hogy
