Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
124 volaris vályúja s a következő ujjperc alapi ízfelszínének ebbe illeszkedő hasonló járású léce akadályozza meg, azonfelül az erős oldalszalagok, ligamenta collateralia, melyek itt a capitulum görbületének központján eredve, a mozgás minden phasisá- ban egyforma fesziilési állapotban vannak. A tenyéri hajlítás határát a dorsalis extensor-inak megfeszülése, azonfelül a tenyéri oldalon a lágyrészek összetorlódása szabja meg. Lehet az ujjakat éppúgy, mint a metacarpophalangealis Ízületen, kissé dorsalis irányban is hajlítani, egyénileg különböző fokban; vannak emberek, akiknek a kinyújtott kezük felfelé erősen concav. A dorsalis flexió főakadálya az ízület tenyéri oldalát erősítő rostporcogós lig. accessorium volare. Passive az ujjakat az ujjpercközti ízületekben is, a metacarpo- phalangelais Ízülethez hasonlóan, erősebben lehet hátra hajlítani. Az ujjak magukra hagyva még a lebocsátótt karon is valamennyi ízületükben gyengén a tenyér felé hajlított helyzetet vesznek fel ; ez az ujjízületek középfekvése. A kinyújtott helyzetből az első ujjpercközti Ízület 110—130°-ban, a második 60—90°-ban hajlítható be. A metacarpophalangealis ízület tenyéri hajlításának hozzájárulásával az ujjak csúcsai a kézközéphez szoríthatók s vele teljes gyűrűvé zárhatók be. Az alsó végtag csontjai és Ízületei. Az alsó végtag is övszerü részből, a medenceövből, cingulum pelvis, és szabad végtagból áll. Az övét itt eltérően a felső végtagtól egységes csont, a medencecsont, os coxae, alkotja. Háti és hasi részének a határán fűződik hozzá a csípőizületben a szabad végtag. A bal alsó végtag 10—13 mrn-rel hosszabb, mint a jobb, ami alkalmasint az erősebb használat következménye ; kényelmes álláskor ugyanis, amikor a test fűsúlyát az egyik lábunkra helyezzük, leginkább a bal lábunkra szoktunk * nehezedni. A medenceöv a nagyobb stabilitás érdekében mindkét végén szilárd összeköttetéssel rögzítődik : a hasi oldalon synchondrosis útján a túlsó oldali medencecsonthoz, á hátin nagy kiterjedésű, feszes Ízületben a keresztcsont bordái részéhez. A medencecsont a keresztcsont- és farkcsonttal együtt a csontos medencét, pelvis ossea, alkotja, mely felső részével még a hasüreget határolja kétfelől, alsó részével, a tulajdonképeni medencével pedig a bélcsatorna végső részének, a belső nemi szerveknek s a húgyhólyagnak alkotja csontos védő-tokját.
