Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
114 volarc-t, bár az alkar fasciáival és a musc. palmaris longus inával való összefüggésére való tekintettel inkább az alkarizmok leírásában van a helye. A kétoldali eminentia carpi-kon eredve szélesen, hidszerűen feszül ki a kéztő mély volaris vájulata felett, ezzel osteofibrosus csatornát zárva el a hajlító izmok inainak nyalábja számára. Nagy jelentősége, hogy a kéztőt szilárdítja, csontjait összetartja s másfelől megakadályozza, hogy az inak az izmok összehúzódásakor a kéztőről felemelkedjenek. A kéztő- és kézközépcsontok közti szalagokat már itt megemlítjük. Igen erős, feszes, rövid szalagok ezek, megfelelően az ízületek amphiarthrosis-jellegének. Vannak hosszantfutó szalagok a tenyéri és háti oldalon, ligamenta carpo-metacarpea vo- laria et dorsalia, és harántszalagok a metacarpus-csontok hasisai közt, ugyancsak a Solaris és dorsalis oldalon, azonfelül a hasisok egymás felé tekintő felszínei között is, ligamenta basium ossium metacarpi transversa volaria, dorsalia -et interossea. / A kéz mozgásai. Itt csak azokról a mozgásokról szólunk, amelyek a kéztőben mennek végbe, tehát nem szólunk az ujjak mozgásairól. E mozgások helye két Ízület : az 1. és a 2. kéztőiziilet, artic. radio- carpea és intercarpea ; mindkettő egyaránt fontos szerepű e mozgásokban. Kisebb jelentőségű a proximalis sor egyes csontjainak egymás felé való eltolódása. A distalis sor elemei egymás közt jóformán mozdulatlanok ; mintha egységes csontot alkotnának. Mindkét Ízület az ízfelszínek alakja szerint ellipsoid-izület volna, de valójában mindkettőben a mozgások két tengelynél több körül végezhetők. Az izületi porcogok összenyomhatósága s a proximalis ízületben az ellipsoid-alakú ízfejet alkotó csontoknak egymás felé való némi eltolódhatása miatt a mozgások egy korlátolt szabad-izület typusa szerint mennek végbe, s a kéz a csuklóban kúpfelszínszerűen mozoghat. Csak az aktív rotatio képessége hiányzik ahhoz, hogy a kéztőiziiletet teljes szabadiziiletnek minősíthessük. A kéz nyugalmi helyzetében gyengén a tenyér felé hajlított helyzetet foglal el. De a mozgások leírásában nem ezt, hanem a kéz normál-helyzetét vesszük alapul, vagyis azt a helyzetet, amikor a fennálló ember függélyesen tartott karján a kéz a nehézségi erő hatása folytán egyenes folytatásába esik az alkarnak. A kéz mozgásai közül a legközönségesebb és legfontosabb a
