Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
102 rítva a radius fejecskéjét az ulna félholdalakú ízgödrébe. Az incisurával együtt teljes gyűrűt alkot, melyben a radius fejecskéje úgy van megrögzítve, mint az inggomb a nyílásában. A capitulum ebben a lekötött helyzetében könnyen végzi rotatiós mozgásait, miközben a recessus sacciformis laza synovialisa ide- oda csavarodik, másfelől azonban kénytelen az ulna flexiós és extensiós mozgásait követni. A gyűrűszalagot a karcsonthoz az előbb említett radialis oldalszalag köti oda. A könyökiziilet elülső felszínén is látunk részben hosszában, részben ferdén futó rostos nyalábokat ; némelyek ezeknek összességét lig. cubiti anterius-nak nevezik. Ellenben a hátulsó oldalon igen laza a tok, s emellett az izmok sem védik itt az Ízületet annyira, mint elől ; különösen gyenge a tok az olecranon két oldalán, hol ezért a synovialis az ízület izzadmányai esetén párnaszerüen emelkedik ki. Egy másik különösen gyenge helye a toknak a recessus sacciformis alsó részén, a gyűrűszalag alatt van. Az ízület elülső felszínét izmok fedik és védik, s itt futnak a végtag legerősebb erei és idegei is. A behajlításkor elől képződő bőrredő nem felel meg az izületi vonalnak, hanem 2 cm-re proximálisan halad tőle. A két epicond}dus jól kitapintható, ;i medialis kissé proximalisabb helyzetű a laterálisnál ; az olecranon a kettőt összekötő kissé rézsútos vonalban foglal helyet, di ennek nem a közepén, hanem 1 cm-rel közelebb a medialis epicondylushoz. A könyök hajlításakor az olecranon kiemelkedése 3—5 cm-rel lejebb vonul s a két fent maradó epicondylus- sal háromszöget zár be. Jól kitapintható az eminentia capitata s a radius fejecskéje is, a köztük levő izületi réssel együtt, különösen kinyújtott kar mellett. Mechanismus. A könyökizület mozgásainak elemzésénél kikapcsoljuk egyelőre a radius és ulna közti mozgásokat, csak a felkar és alkar közti mozgásokkal foglalkozunk, melyekről már halottuk, hogy csuklóizületszerűek ; a ginglymus tengelye nem fut szigorúan harántul, hanem úgy, hogy a karcsont hossz- tengelyével a lateralis oldalon kissé tompa, a medialis oldalon kissé hegyes szöget fog közre. A tengely közvetlenül a condy- lusok alatt halad. Az alkart kb. másfél derékszögig (140°-ig) lehet behajlítani ; akadálya a további hajlításnak az elülső oldal lágyrészeinek összetorlódása, a hátulsó oldal izmainak és inainak rugalmas megfeszülése s végül a két oldalszalag hátulsó kötegelnek feszült állapotba való jutása. Mindezek rendszerint gátat vetnek a hajlítás végső kihasználásának,
