Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)
II. Betegségek s azokban való eljárás - Belső betegségek - Lázak
94 velők együtt a csúz is elmúlik. Egyszerű csúznál a betegség jellemét kell tekintetbe venni, s miután az legtöbb esetben lobos, itt is a csúzlázban ajánlott lobellenes szereket kell alkalmazni. Ezen betegségben külső szerekre is lévén szükség, miután a hidegnek külsőleg való alkalmazása ártalmas, a csúzos tagokat melegitett, néha czukorral, fenyőmaggal vagy más illatos szerekkel megfüstölt ruhákkal kell betakargatni, s ha ezek nem használnak, meleg hamuval, sóval vagy illatos burjánokkal, kámforral megkent meleg ruhákkal borogatni, vagy repülő zsirral kenegetni. Ha a csúz fennebbi gyógymódra sem enged, s üdültté válik, fájdalomcsillapító s másitó szereket kell adni a 34. 35. 36. sz. alatti vények szerint; ha pedig a betegséget az emésztési szervek kimerült állapota tartja fenn, gyomorerősitövel kell a beteget éltetni a 37. sz. alatti vény szerint. Belső szereknél néha többet használnak a külsők, milyenek eleinte a lágyitó, oszlató s fáj dalom-csillapító pépek és tapaszok a 38. 39. sz. alatti vények szerint; később ha ezek nem használnak a borral, pálinkával, illatos vagy kámforos szeszekkel való mosogatások; végre repülő zsirral való kenegetés. Az üdült csúz gyógyításában igen nagy érdemet vivtak ki maguknak a kénes meleg ásványvizek, milyenek Magyarhonban a mehádiai, nagyváradi, pöstényi, trencsin-tepliczi, Erdélyben az alsóváczai, italul mint fürdő alakban használva. Kiknek a természetes hévvizekre útazni módjuk nincs, házuknál csinálhatnak maguknak ily fürdőket, egyszeri meleg fürdőhöz két lat kénmájat vegyítvén. Nem kevésbé hasznosak a gőzfördők, úgy az illatos füvekből, han- gyabólyból, malátából sat. készült fürdők; emésztési elgyengülésnél a vasas savanyú vizek itala^
