Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

II. Betegségek s azokban való eljárás - Belső betegségek - Lázak

79

hős vizelet, melyek mellett a betegség óráról órára csillapodik , a legkedvezőbb jelenségek közé tartoznak.

Gyógyításánál oly esetben, a midőn a láz nagy, a beteg bövérii s különösen a mell látszik szenvedni, legjobbat tesz az érvágás, melyet azonban mindig szakértő egyénnel kell tétetni. Az egyéniség s körülményekhez képest 12 —16 lat vért lehet ki bocsátni, de ebben mégis az ütér határoz, mely ha puhává válik, annyira nem akadozik és megcsendesedik, a vért azonnal el kell állítni, annyi vért bocsátni, hogy arra ájulás következzék, semmi esetben sem lévén szabad. Az érvágás rendesen a karon tétetik, csak ott, a hol a betegség folyó aranyér vagy havitisztulás fennakadásából származott, van helye a lábon való érvágásnak. Egyszeri érvágásra a láz és beteges jelenségek nem csendesedvén, azt másnap ismételni lehet. Gyengébb fokú lobos láznál elég 6—10 nadálynak a halántékokra való alkalmazása. Vérbocsátás után a 6. sz. alatti porokat lehet adni, melyek mellett a beteg állott vizet ihatik czitromlével vagy kevés málnaeczettel s czukorral vegyítve. Szűnni nem akaró főfájás ellen legjobbat tesznek a meleg lábvizek, melyekbe szükséghez képest hamut, sziksót, konyhasót , vagy mustár-lisztet lehet vegyítni. Székrekedés ellen csőréket kell adni székfü virág- főzetből, lenmag- vagy faolajjal s egy kevés sóval vagy e nélkül. Ha a beteg a láz megszűnte után se tud izzadásba jőni, igyék egykét findsa bodza- vagy hársvirág theát. Vérbocsátás elmulasztása esetében, a főbeli jelenségek vagy netaláni mellszúrások ellen hólyaghúzó tapaszt kell az illető helyekre alkalmazni. A beteg eledele, ha étvágya van, legföllebb gyenge leves vagy főtt gyümölcs lehet nem igen melegen, de a jó érett gyümölcs sem ártalmas. Szó-