Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)
II. Betegségek s azokban való eljárás
71 zás minden gyógyszert fölöslegessé tehet; de a ki helyes ok nélkül orvosságot vesz, az testében mesterséges betegséget idéz elő. Ezért fő kötelessége az embernek, hogy addig, mig helyes és elégséges oka reá nincs, orvosságot egyátalában ne vegyen. Miután az ember beteges állapotáról meggyőződött, az iránt a legnagyobb figyelemmel kell hogy legyen, s ha mindjárt nem él is az ellen orvossággal, azt közönyösen ne vegye, vagy épen el nehanyagolja, mert ez által sokszor igen fontos betegség kifejlődésére ad alkalmat. Legjobb ilyenkor ha mód van benne, a bajt orvosi könyvek birása mellett is először értelmes és lelkismeretes orvossal közölni, mert leghelyesebb Ítéletet a betegségekről egyedül orvos hozhat s egyetlen szavával is többet használhat, mint ha az ember maga fejétől igyekszik betegségét könyvekből fölfedezni s annak megszüntetésére ismeretlen szerekkel magán próbákat tesz. De a mai világban igen sok az álorvos vagy kuruzsló, sőt igazi orvosok közt is találkozha- tik olyan, kiben egy s más körülmény miatt bízni nem lehet. Ezért a mennyire lehet, az orvos megválasztásában is legyen az ember ovatos, keresse a mindenekfölött jó erkölcsű, szilárd jellemű, betegei sorsát igazán szivén hordozó s tudományát nem puszta szavakkal hirdető, hanem tettekkel tanúsító orvost, s ha föltalálta, igyekezzék öt minden módon magának barátul megnyerni, jó indulatát maga iránt lekötelezni, betegségére nézve előtte semmit el nem titkolni, betegségét neki nem nagyítva , nem elfogúltan, hanem úgy a mint van elbeszélni. Kerülje az orvosok gyakori változtatását, valamint azt is, hogy egyszerre több orvoshoz folyamodjék, mert az ember betegségéről csak az
