Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

II. Betegségek s azokban való eljárás - Gyuladások

127

hánytatok vagy lobellenes hashajtók által lehet eltávolítni a 8. 9. 18. 19. 20 23. sz. alatti vények szerint. Ha a betegséggel májgyuladás is van párosulva, ez ellen a körülményekhez képest pióczákat vagy lágyitó pépeket kell alkalmazni, s belsőleg a 46 sz. alatti porokat adni, mig egy-két székletétel következik. A gyuladás lecsendesülte után fennmaradt fájdalmat, a mellnek száraz meleggel, az 50. 62. sz. alatti lágyitó pépekkel s tapaszokkal való borogatása- vagy börizgatók mellre való alkalmazása által lehet lecsendesítni. Ha a mellhártya- lobot beteges érzékenység tartja fenn, az 51. sz. alatti bódító szer jó szolgálatot teend, külsőleg is hasonló működésű pépeket s tapaszokat alkalmazván a 38. 39. sz. alatti vények szerint. Ha a betegség ezen szerekre nem enged, vagy épen komoly fordulatot vesz, azonnal orvoshoz kell folyamodni.

Egészség helyreállása után a hüléstöl s más ártalmas befolyástól, sokáig óvakodni kell.

Tüdülob.

Ezen betegséget, mely a tüdők állományának gyuladásában áll, kiterjedésére, fokára és vegyüle- tére nézve különböző kórjelekkel jár, s meghatározásában igen nagy vigyázat kivántatik, néha előjelek u. m. száraz vagy hurutos köhécselés, s a mellnek nyomó fájdalma és futó égése sejtetik, melyekre, sőt néha ezen előjelek nélkül is a betegség kifejlődik. Kitörését láz hirdeti, a mellnek szo- ritó, égető, minden lélekzet vételre, köhögésre, beszédre vagy hevesebb mozgásra növekedő fájdalmával, s nehéz, rövid, gyors, fuldokló lélekzettel, mely jelenségek azonban a gyuladás terjedelme