Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)

XI., XII., XIII. század

8

1071-től 1089-ig, habár kisebb mértékben, a Szent Antal tüze néven ismert járvány pusztított, a mely ignis sacer, ignis Beata« Virginis, igni'-infernalis és pessis ignea néven is emlittetik.

, 1. Géza uralkodása idejében 1077-ről a Bakschag

Adám-fé\e 1475-ig terjedő chronologia, melyet ismeretlen szerző egész 1744-ig folytatott, nagy éhínségről emlékezik meg. 1

Hasonló éhség pusztított Kálmán király uralkodása alatt, nem ugyan hazánkban, de az oroszországi háborúk alkalmával katonáink között, kik a csatavesztés után az erdők rengetegébe menekülvén, a krónika szerint csizmáik talpát sütötték meg és avval táplálkoztak.1 2

Pető krónikája az 1117, 1126, 1193, 1202 és 1217 évekről feljegyzi, hogy „nagy éhség, nedves időjárás, pusztító nyavalák voltak ekkoron.“ Nagy éhséget említ 1143-ról a Timon-féle chronologia.3 1218-ról említi Bon fin a pestis járványt, mely Damietta ostrománál Endre király táborában lépett föl, és a m ly miatt a király mindaddig együtt tartotta katonáit, mig a veszély gyanúja el nem múlt.4

1224-ben hazánknak Ausztriával határos megyéit pusztította a pestis, utána pedig dögvész dühöngött.

A tatárok pusztítása utáni szomorú időben iszonyú éhség volt Magyarországban, továbbá döghalál és pestis, és Bonfin szavai szerint „a ki a tatároktól nagy nehezen megmaradhatott is, a nagy éhség és döghalál miatt kellett neki meghalnia.5

1 Tempore huius (Geisae) validissima fames Hungáriám afflixit.

2 Tanta strages ibi fuit, quod raro Hungari in tanta strage fuerint, qui autem ex Hungaris in silvis evaserant, prae necessitate famis soleas calceamentorum suorum assando, comedebant. Chron. Marci. 05.

3 Saeva fames Hungáriám conficit. Epitome chronolog. Timon.

4 Tamdiu in castra commorandum esse censuit rex Andreas, quousque exacta pestilentis morbi suspicione, coeli salubritas instauraretur. Bonfin Dec. II. Lib. VI

'° E destituto soli cultu tanta fames incesserat, et ex fame pestilentia, ut quicunque mortem, captivitatemve evaserint, inedia vel contagione raperentur. Dec. II. Lib. Vili.