Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XIX. század
6j október 4-től egész október 27 ig pedig ismét 22. Október 27-én, és nagy időbeli különbséggel még november 11-én is található egy-egy halálozás. E plébánia tehát összesen 64 kolerást temetett. A ref. anyakönyv első kolerás halottja szeptember 28-án Molnár János 18 éves napszámos volt. Összesen 12 kolerásat temettek. Az evang. felekezet, a mely Várpalota filiája volt, csak 1869-ben lett önállósítva, és igy feljegyzéseket nem tartalmaz. Van ugyan egy magán jellegű halálozási lajstroma, mely egy kolerásat említ, de valószinü, hogy e hitközség többi halottjaival együtt ez is a ref. egyház anyakönyvében foglaltat k, mert ez végezte a temetéseket. A városi levéltárban őrzött akták áttekintése után a hatóság intézkedéseit a következőkben említhetjük. Kolerakórházat állítottak föl 40 ágygyal, a három, rendszeresített városi orvoson kívül még öt koleraorvost alkalmaztak, kiknek működése azonban a járvány kis terjedelme miatt nem vétetett igénybe. Az orvosokat, miként a megelőző járvány alatt is. városnegyedenkmt osztották be, eltiltották a halottak vállon vitelét, hanem a városi kis halottas kocsit ingyen bocsátották a közönség rendelkezésére. Elrendelte végül a hatóság azt is, hogy minden kolerában elhalt egyén sirgödre a rendesnél mélyebbre ásandó. 1872. év végén a kolera, ezen rettegett ellenség, újból betört Magyarországba: Előzőleg Galicziában és Romániában dühöngött, és szeptember 14-én észleltetett az első eset Máramaros megyében. Innen azután rohamosan terjedve, 1872. végén már Brassó, Baranya és Temes megyékben jelentkezett, majd a többi megyékbe is befészkelte magát. Keleti Károly statisztikai összeállítása szerint a járvány, mely 138 törvényhatóság területén 6533 községben dühöngött, enyhébb volt az ország keleti határán Máramarostól Brassóig, és délkeletre a Tisza-Maros közében, de az ország többi területe mindenütt a pusztulás szomorú képét mutatta. Az év végén kitört járvány a következő 1873-ik évi január havában már erősen dühöngött, de hirtelen csökkent is, és spo-
