Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XIX. század
52 A járvány fokozatos terjedését a helytartótanács által a hatóságokkal időnkint közlőit táblás kimutatásból Ítélhetjük meg legjobban. A városi levéltárban is feltalálható ezen kimutatások szerint az egész ország területén október 5-én 2909 fertőzött helységben volt 318.128 betegedés 142676 halálozás, — október 11-én 2880 helységben 320.145 betegedés 133.304 halálozás, — október 25-én 2511 területen 393.252 betegedés 171.571 halálozás, és igy tovább, miközben a halottak száma folytonosan növekszik. Megjegyzem, hogy ezen táblás kimutatás adatai junius 13 óta vannak egybeállítvgy Városunkra vonatkozólag ezen hivatalos összeállítás október 25-én 2074 megbetegedés mellett 898 halálozást említ, a járvány fellépését pedig augusztus 1-re teszi. Az akkori városi főorvos hivatalos zárjelentése csak 822 halotü,t sorol föl; ezekhez véve a kolerások részére berendezett járványkórház 123 esete közül kimutatott 69 halálozást, a két egybeállítás közötti különbség 7, a mely szám valószínűleg a város által ki nem mutatott katonákat illeti. /■sA járvány, mint előzőleg ismeretlen, készületlenül találta hazánkat; de a megelőző pestisjárványok elleni óvintézkedések jöttek itt is alkalmazásba. Elzárták a fertőzött községet, a kormány katonai kordont állított föl, mely a XIV-ik században dühöngött fekete halál óta állandóan alkalmazásban volt járványos betegségeknél, az utasokat és a szállított tárgyakat kifüstölték, a leveleket hasonlókép; de hiába volt minden, a járványt föltartóztatni nem lehetett, dühöngött az tovább kegyetlenül. A rémületet és morális csüggedést, melyet ezen járvány ébresztett népünkben, nagyon szépen Írja le Horváth Mihály e sorokban: „Barát barátot, rokon rokont kezd vala kerülni, nehogy kézszorítása, érintkezése által a borzasztó, szintoly kínos mint gyors halál fulánkját közölje a szeretett egyénnel, vagy vegye át tőle. Minden ház, s a mennyire lehetett, annak minden tagja elzárá, elkülönzé magát egyebektől halálos félelemben. És csak a harangok folytonos kongása, s a népiden utczákon koporsókkal, vagy ezek hiányában zsákokba rejtett holt
