Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)

XVIII. század

33

áldozatainak számát a történetírók 300.000-re t szik. Oly nagy szám ez, a mely az akkori kuruczháboruk elesettjeit messze felülmúlja. Rémület volt akkor hazánkban és Erdélyben, mert Cserei Mihály históriája szerint „rettenetes, hallatlan Ítéletet bocsáta Isten reánk, a pusztító döghalált, melyhez hasonló sohasem volt“.

A védekezés a járvány nyal szemben egyesítő a pártoskodó feleket, és rendszeres utasítások lőnek kibocsátva megfelelőleg a pestisről akkor létezett, és a kórnemző bacillusok felfedezésétől eltekintve, még ma is érvényes felfogásnak. Elrendelte a többek között a hamság, hogy a ragályozott helyek teljesen elzárandók, katonai kordon húzandó, és 4U napi vesztegzár alatt tartandók mindazok, kik fertőzött helyről érkeznek. A közlekedést, vásárok tartását, bucSujárást, a temeté-i szertartásokat eltiltotta, az elhaltak ruháit pedig elégetni rendelő. A betegnek csak az ablakon keresztül volt szobád gyógyszereket és táplálékot benyújtani, a velők érintkező orvosok, sebészek, papok, sőt a sírásók is az egészs égesektől teljesen elkülönítve, mellükön ismertető jelül kék és veres posztóból való keresztet tartoztak viselni. Az elhaltak hulláit nem a temetőbe, hanem félre eső helyekre kellett közös gödörbe elásni, és mészszel előbb leönteni. A lakások csak az utolsó pestis eset után 40 napra voltak szigorú tisztogatás, meszelés és kifüstölés után használhatók Mindezek oly intézkedések, melyek napjainkban is teljesen megállanak, és ép ezért czélravezetők.

A nép által gugahalálnak nevezett ezen pestisjárvány, mely Aradon és Oongrádon keresztül jött hazánkba, csakhamar oly mérveket öltött, hogy sok falu teljesen kihalt, másutt pedig csak 2—d ember maradt meg, az állami és a társadalmi rend teljesen fölbomlott, és igy^ a nemzet szabadságának, a Rákóc y-ügy teljes bukásának e'őidézés re a pesüs lényegesen közrejátszott. Katona szintén a szokatlan, és évszázadok óta nem ismert nagy hidegre, mely hazánkban a vetéseket és a szóllőket tönkre tette, nemkülönben az egész országra kiterjedt pusztító pestisre, a mely a városokat és falvakat mér3