Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XVII. század
27 Sopronban tartatott. Ezen utóbbi helyen 1679-ben dühöngött a pestis és augusztus havában 230, szeptemberben 780, októberben 882 ember halt el. 1683-ban Bécs ostroma alkalmával hasi hagymáz pusztított, mely a visszavonuló Apafy Mihály erdélyi fejedelem hadseregében is igen sok halálozást okozott. Ekkor írja a fejedelem Déváról november 9-ről a lengyel királynak, hogy Isten segítsége és vezérlete mellett bár esős utakon és a járványos betegség miatt sok embert elveszítve, mégis szerencsésen hazaért székhelyére.1 1686-ban, Buda ostrománál a keresztények táborában szintén ragályos betegség dühöngött, mely a har- czosok közül 20.000 embert döntött a sírba. Ugyanitt éhínség pusztított ez időben, habár az éhség már előzőleg is többször tizedelte népünket, igy különösen 1639-ben, midőn az előző év rossz termése miatt egész Magyarországot uralta1 2 A Budavár ostrománál dühöngött éhínségről lstvánjfy folytatója megjegyzi, hogy ez a török elűzése után sokkal veszedelmesebb, és pusz- títóbb ellenség volt, mint maga a török. A nagy éhség és a roppant hideg miatt, minthogy tüzelő fa nem volt, a lakók a Duna szigetjeire menekülve, vadállatok módjára rejtőztek el, és a fák üregeiben húzták meg magukat.3 Hasonló Ínséges év volt a megelőző 1685-iki is, midőn a nép — állítólag — a holttesteket ásta ki és ette meg. Ekkor irta gróf Zichy István Koháry Istvánhoz, hogy: „a szegény hazánk valóban nagy pusztulásra 1 Duce Tehova, eoque auxiliante, licet pluvioso itinere multum impeditus, pestilentisque hic plurimis amissis, salvus tamen et incolumis ad domicilia mea redii. Szilágyi: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 2 Fames teterrima per inopiam frugum anni superioris generata totam affligit Hungáriám. Chron. Bakschay. é* Post praeterlapsi anni sterilitatem saeva per regnum Hungáriáé tames in miseram plebem desaeviit Epit. chronolog. Timon. 3 Tureis fugae sublatis, alius ingruit hostis, multo atrocior et periculosior ex defectu nimirum annonae et pabulationis dira hominum pecorumque fames, et intensum frigus ex ligni carentia, eo, quod accolae ad Danubii insulas profugi, ferarum instar latitarent, in cavernis arborum stragulis contenti. Hist Lib. XLVH.
