Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)

XV. század

15

XV. század.

E korszak szintén járványos betegségekkel teljes volt hazánkban. Mindjárt 1410-ben megelőző földrengés után pestis lépett föl, mely 143o-ben ismétlődvén, 1441 és 1444-ben újólag jelentkezett, habár nem oly nagy pusztítással, mint előzőleg.

1439. évben a szerfelett meleg és száraz időjárás miatt az ország némely részeiben vérhas járvány lépett föl, különösen Albert magyar király hadseregében. A járvány, mely katonáinak nagy részét sírba döntötte,1 a király életét is áldozatul kívánta, ki Neszmélyen alig néhány napi betegség után, kárára nemzetünknek, a mely tőle még sokat várhatott volna, 42 éves korában meghalt.1 2 Tetemeit tudvalevőleg városunkban adták at a. földnek.

1461-ben különösen Budán dühöngött a pestis.3 14ö6-ban, midőn a nemzet a törökkel viselt hadjáratot, újólag kitört a háborúskodó feleknél. Terjesztése leginkább a Belgrádból hazatért keresztes vitézek útján történt, és állítólag Hunyadi János is e járvány folytán pusztult volna el, Nándorfehérvár felszabadítása után a rothadó tetemek ezreitől megmételyezett levegő miatt megbetegedvén.

1 Albertus exerciture dimisit, ea re motus, quod ex ventris profluvio multos misere absumi videret. Epit. chronolog. Timon.

2 In profluvium alvi, perniciosamque dysenteriam concidit. Morbi causam peponum arguunt fuisse edacitatem ; — — — cum alvus sisti non posset, in vicum, qui Neszmcly dictus est, — — — sexto Calendas Novembres vita decessit Bonfin Dec. III. Lib. IV.

3 Pestis praesertim Budae saevit. Epit. chronolog. Timon.