Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)
III. előadás. Járványos idegbajok (Folytatás)
JÁRVÁNYOS IDEGBAJOK. 67 addig felkötve hordott. Diacre Paris eltemettetett a saint- medardi kis temetőben; de Beigny M. csodálatos meggyógyulása villámgyorsasággal terjedt el az egész városban, s a legmesszibb fekvő helyekről kocsin, gyaloghintón czipelték oda a betegeket, hogy a sírnál imádkozva meggyógyuljanak; valóságos búcsújárás kezdődött. A szentnek sírhantját nagy fehér márványlappal fedték be, és arra helyezték reá a messze földről hozott betegeket. Egy nő, kinek az akkori orvosok véleménye szerint vizibetegsége volt, nyomban meggyógyult, miután elvégezte imádságát. Egy másik, kit emeleti lakásáról székben hoztak le és csak mankó segélyével birt járni, a sírtól hazatérve, mankó nélkül szaladt fel harmadik emeleti lakására stb. Eddig e csodák lefolyása még egész rendes volt. De 1731-ben egy Hardouin nevű ékesebb kisasszony vitette magát a sírdombhoz, a ki kezére, lábára béna volt, sőt még beszélni sem tudott. A márványlapra helyezték és imádkozni kezdett. Ekkor az addig teljesen tehetetlen és mozdulatlan keze, lába mozogni kezdett, végre lassan rángatódzott és utoljára nagy görcsös roham mutatkozott testén, s a mikor az elmúlt, az eddig félholt Hardouin kisasszony vigan lépegetve, kezével hadonázva, csevegve és nevetve hagyta el a temetőt. Teljesen meggyógyult. Természetesnek fogják találni, hogy ilyen csodás jeleneteknek mindig nagy néző közönségök volt, és ez utóbbi gyógyulás alkalmával az a hír terjedt el a bámészkodó tömeg/ ben, hogy a szent most már akképen gyógyít, hogy előbb görcsöket küld a gyógyulást keresőkre. Ettől a pillanattól fogva a saint-medardi csodák egészen más alakot öltöttek; Hardouin görcsei átragadtak a tömegre és ezentúl minden beteg, ki a csodatevő sírhoz zarándokolt, görcsöket kapott és úgy gyógyult meg. Ez a sajátságos fordulat mozgásnak indította egész Párist. MATTiEU,egy akkori író, leírja, hogy a szent sírja valósá
