Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)

III. előadás. Járványos idegbajok (Folytatás)

Tisztelt közönség! Hölgyeim és uraim !

áttuk előbbeni előadásomban, hogy az idegesség a középkorban nagy, és eredetére nézve ismeretlen baj s hogy ragadós természeténél fogva nemcsak valóságos járványnyá fajul, hanem megjelenésének különösségével még a boszorkányokról való tévhitnek is hatalmas terjesztőjévé válik. A boszorkányságról szóló tan — hála az idővel előrehaladó felvilágosodásnak — megszűnt, az idegesség azonban, mint ilyen, megmaradt s a XVIII. század közepe táján újabb ragadós epidémia alakjában vonta magára a figyelmet. Értem az úgynevezett konvid^ionáriusok járványát, mely főleg Párisban folyt le 1728. és 1739. között.

A dolog így történt: 1690-ben egy nemes családnak figyermeke született, kit Francois de PÁRis-nak neveztek el. Francois már gyermekkorában is igen ájtatos volt és családjának minden ellenkezése daczára a papi pályára lépett. Még a szemináriumban való tartózkodása alatt meghalt az atyja, a ki parlamenti tanácsos volt, s akkor örökségét azonnal szétosztogatta a szegények között.

Később, 1720. körül, mint diákonus, Párisban egy kis szobácskábán húzta meg magát, melyet soha nem fűtött, ágya előtt a kemény padlón aludott és soha főtt ételt nem evett.

Líltenacer, Az idegélet világából. 5