Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)
II. előadás. Járványos idegbajok
MÁSODIK ELŐADÁS. Á 2 Ha figyelemmel végigolvassuk ama könyveket és publi- kácziókat, melyek az akkori időben ezeket a járványokat pedáns részletességgel leírták, lehetetlen félreismernünk a megszállott apáczákban ama his^tero-epileps^iás betegeket, a kik ma klinikáinkon feküsznek. Nálok is teljesen ugyanaz a kezdete, tartama és lefolyása van a bajnak. Megvan igen soknál a signum diaboli is, azaz érzéketlenek. A mi klinikai betegeinkre nézve is csak oly ragadósak a görcsök, sőt még a delíriumok is, mint a középkorban, úgy, hogy sok görcsös beteget egy kórteremben nem is tarthatunk, mert különben a görcsös rohamoknak se vége, se hossza. Mi is különválasztjuk őket, úgy, mint a louduni apáczákkal tették. Egyben azonban mégis különböznek a mostani betegek az akkoriaktól, — kevés kivétellel nem hiszik, hogy az ördög szállotta volna meg őket, és nem delirálnak annyit vallásos dolgokról. Korunknak inkább természettudományi irányzata megváltoztatta a betegségeknek különös megnyilatkozása módját is. Az exorcizmust vagy ördögűzést mi is gyakoroljuk, azon erős szuggesztiók segítségével, melyekkel a betegekre, akár ébren, akár alvó állapotban hatunk. Akkor, a korszellemnek megfelelőleg, a szentelt víz volt az orvosság, s papért küldtek: ma orvost hivatunk s a patikába küldünk. Távol áll azonban tőlem, hogy ama betegségnek akkori gyógyításmódját, az ördögűzést, elitéljem; valóban, ez volt a leghat- hatósabb szer, melylyel az akkori időben a beteg idegrendszerre hatni lehetett.
