Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)

II. előadás. Járványos idegbajok

34

MÁSODIK ELŐADÁS.

nek. Az őket környező bámész tömegből erre többen az el- aléltakat, felfúvódott gyomruk táján, kendőkkel erősen átszorították, mire magokhoz tértek s a legközelebbi rohamig semmi bajok sem volt.

Sokaknál a tánczroham görcsökkel kezdődött, olyanfélékkel, minők a nehézkórnál szoktak előfordulni; erre azonban csakhamar felugráltak s megkezdték eszeveszett ugrándozásukat, míg a «segítséget» nem alkalmazták, mely a már említett kötésben, vagy a gyomor tájára mért igen erős ökölütésben vagy rúgásban állott.

A strassburgi járványt azt teszi nevezetessé, hogy a város utczáin áthaladó ugrándozó tömeget zenészek, flótások, dudások kisérték, részint azért, hogy az enyhe hangzású melódia hatására dühök csillapuljon, részint azért, hogy a gyors ütemű lármás zenével hamarább kifáraszszák őket. Megtörtént azonban igen sokszor, hogy a tánczolók tömege nem hogy ke- vesbedett volna, hanem nőttön-nőtt, mert a menetet bámuló tömeg közé hova-tovább több és több ártatlan néző is belevegyük, kiket szintén ellenállhatatlanul elragadott a tánczo- lás dühe. Strassburg város tanácsa végre is megsokalta az izgalmas jeleneteket, és a tánczdühtől meglepetteket a várostól nem messze fekvő Szent-Veit kápolnájába szállíttatta, a hol imádságok, füstölések és más szent szertartások alkalmazására igen sokan meggyógyultak. Ez időtől fogva Szent-Veit kápolnája búcsújáró helyévé vált mindazoknak, kik e bajban szenvedtek. Az akkori írók azt állítják, hogy a baj rendkívül ragadós volt; aggok és gyermekek, férfiak és nők egyaránt megkapták. Igen sokan meggyógyultak; mások ellenben rohamos ugrándozásuk közben halálosan megsértették magukat, többen a Rajnába fúltak. A baj csak lassanként szűnt meg, mert 1623. körül elszórva még mindig mutatkoztak kisebb vidatáncz-járványok. Az akkori időben a laikusok felfogása az volt, hogy a tánczolókat az ördög és a gonosz széllé-