Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)
II. előadás. Járványos idegbajok
50 MÁSODIK ELŐADÁS. Vercingetorix, ki szentimentális nagylelkűségből még hazáját is eladta a rómaiaknak. A római császárok közül is sokan voltak idegesek : Augustus, kit rabszolgája, Musa, gyógyított meg hidegvíz-kúrával, miért is lovaggá ütötte; a fantasztikus természetű Tiberius, és a nyughatatlan Hadrian. Ezekből a példákból is látható, hogy az idegesség oly régi, mint az emberiség, és hogy -— ép úgy mint ma — nagy szerepet játszott már akkor is a történelemben megírt események lefolyásában. Az arabs orvosok könyveiben az idegességről nagyon kevés található, s így áttérhetünk azonnal a középkorra, mely, az akkor uralkodó tudatlanság és vallásos fanatizmus közepeit, valóságos melegágya volt az idegességnek, any- nyira, hogy akkor valóságos idegbetegségi járványok fordultak elő. Hogy az idegesség miképen terjedhet járvány módjára, némi magyarázatra szorul. Bizonyára ismerik önök azt a nagyon gyakori jelenséget, hogy ha többen vagyunk együtt társaságban, s egy valaki a társaságból elásítja magát, ez az ásítás, majdnem vezérszóra, tovább és tovább terjed, s magával ragadja a legsimább szalon-embert csakúgy, mint az elpiruló leánykákat; az e látvány felett elszörnyűlködő mama boszús pillantást vet a kis vigyázatlanra s higgadt elméjében immár az otthon tartandó prédikáczió szülemlik meg, midőn — szörnyűség — lázas sebességgel gördíti fel legyezőjét s egy ügyes mozdulattal elpalástolja azt, a mit lehetetlenségnek tartott: ő is elásította magát! Ez az akarat ellenére is bekövetkező ásítás nagyon érdekes és másrészt közönséges példája annak, hogy némely, egészen természetes, tehát nem beteges idegműködés, a milyen az ásítás, csuklás, tánczolás, nevetés, sírás, vakaród- zás, emberről emberre úgyszólván ellenállhatatlanul átterjed, tehát a szó szoros értelmében ragadós. Nagyon természetes-