Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)

I. előadás. Az idegességről általában

20

ELSŐ ELŐADÁS.

erőmérőt, úgy, a mint csak bírja; s ha megnézzük az erőmérő mutatóját, látjuk, hogy az illető 30—40 kiló nyomást fejtett ki, tehát annyit, a mennyit átlag egy nem kézi munkával foglalkozó ember kifejteni szokott; ebből az el nem vitatható tényből azután világos, hogy emberünk nagy gyengesége csak auto-szuggesztió, azaz önmagára reádisputált kényszerképzet volt, mely az én parancsszómra feloldódott és így az illető meg is gyógyult. Ismeretes különben, hogy az idegesek, a kik magukat gyengének hiszik, már kisebb felindulások alkalmával oly testi erőkifejtésre képesek, mely bámulatba ejt; de az egész rejtvény azonnal világos lesz, ha tekintetbe veszszük, hogy a durva izomerő az idegesek jó részénél megvan, csak a kellő beidegzés hiányzik, a melyet a rendkívüli események alkalmával az indulatok ereje majdnem tízszeres erővel végez.

Egy egyszerű körzőalakú eszközzel a bőr ér^ő tehetségét határozzuk meg. Az idegesek bőrre gyakran túlságosan érzékeny, máskor meg mind a tapintó, mind a fájdalom- és a hőérzés teljesen hiányzik, úgy, hogy az illető megégetheti kezét, tűvel megszúrhatjuk és még sem érzi. Persze ez az utóbbi manipuláczió már majdnem csodaszámba megy, és, mint látni fogjuk, a régi időkben nagyon kellemetlen következményű magyarázatokra adott alkalmat. Az idegesek bőre különben sokféle kellemetlen érzés székhelye. Nem számítva az állandó melegségnek, hidegségnek, égetésnek, sokszor szúró fájdalomnak érzéseit, felemlítem a sokaktól ma is csodának hitt Lateau Lujza belgiumi leány esetét, a ki valósággal vért izzadott, és a kit, mert vallásos látományai is voltak, valóságos misztikus nimbuszszal illettek életében; némelyek túlvilági lénynek tartották.

Ez a negyvenes években történt; ma, 1899-ben az ilyen jelenséget már más szemüvegen keresztül nézzük: sem csodának nem tartjuk, sem szentnek nem nézzük az illetőt, hanem