Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)
I. előadás. Az idegességről általában
IO ELSŐ ELŐADÁS. valamivel kevesebb. Ez azonban bennünket nem érdekel. Főfigyelmünk tárgyát a koponya homloki részének nagysága teszi, mindig viszonyítva a koponya fali részéhez, meg a nyakszirti részéhez. Tudnunk kell, hogy e tekintetben a férfi, meg a női koponya között jelentékeny különbség van. Férfiaknál rendesen a homlok erősebb, nagyobb, ellenben a nőnél a koponya oldali és hátulsó része szokott túlsúlyban kifejlődve lenni. Ezt már annyira megszoktuk, tisztelt közönség, hogy szépségi hibának tartjuk, ha a nőnek olyanféle erős homloka van, mint a férfinak. Hogy miért fontos épen a homloki rész nagysága, azt mindjárt megmagyarázom. A csontos koponya mögött van az agyvelő; idegrendszerünk életére pedig rendkívül fontos az, hogy az agyvelő karéjainak viszonya egymáshoz bizonyos átlagos harmóniában legyen. A leghelyesebb arány az, ha agyvelőnk homloki karélya a többit nagyságban és súlyban felülmúlja; agyvelőnk homloki része ugyanis, hogy úgy fejezzem ki magamat, bizonyos tekintetben fékező készülék szerepét játszsza a többi karéjok működésével szemben, és pedig oly módon, hogy homlokkaréjunk a többi karéjokban megjelenő Kellemetlen érzéseket, gondolatokat és reflexeket elnyomja, semmivé teszi. Ha kissé megfigyeljük magunkat, rögtön észrevehetjük a homlokkaréjnak ezen szabályozó, fékező szerepét. Tegyük fel például, hogy én egy engem érdeklő kellemetlen újságot hallok. Ezt a kellemetlen újságot a halánték-nyakszirti karéj fogja fel, mely kiválóan érzéki hatások befogadására szolgál. Természetes, hogy az újság bennem kellemetlen gondolatokat ébreszt, lehangolt leszek, sőt félni kezdek a következményektől. De ugyanabban a pillanatban megindul agyvelőmben egy ellenáramlat is. Felmerül a gondolat, hátha nem is igaz az egész história; meg azután, hogy nem is egészen engem illet tulajdonképen ; meg az is, hiszen én ez ügyben minden lehetőt megtettem, engem vád nem érhet; és a gondolatok még tovább foly-
