Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)
I. előadás. Az idegességről általában
AZ IDEGESSÉGRŐL ÁLTALÁBAN. emberiség ősi foglalkozását képviselő egyszerű földművelő pedig azt hiszi, hogy meg van boszorkányozva, hogy az ördög szállta meg; ime a félelem háromféle neme egy és ugyanabból a forrásból: az idegességből. Mind a három félelem alaptalan, egyik sem következik be; de, mert a beteges hit, mint látni fogjuk, rendkívül nagy hatalom, szó sincs róla, nagyon megrémíti a tőle elfogottakat. Azt kérdezhetik már most tőlem, hogy az úgy neveztem idegesség melyik tulajdonképen? A hisztériát értem-e, a neuraszténiát, vagy a hipochondriáti Erre a kérdésre egy kis történelmi kitérést kell tennem. A régi görög, római és arabs orvosok a ma idegesség néven értett betegséget egyszerűen hisztériának hívták, azon okból, mert tényleg ők is azt tapasztalták, hogy ez a betegség nőknél valamivel gyakoribb, mint a férfiaknál. De már a régi görög orvosok egyike-másika felemlíti, hogy a férfiak csak úgy szenvednek hisztériában, mint a nők; fájdalom, ezt a régi és nagyon helytálló igazságot elfelejtették majdnem napjainkig és általánosan a nők idegességét hisztériának, a férfiakét meg hipochondriának nevezték. Minthogy azonkívül mind a hisztériát, mind a hipochon- driát évszázadokon át úgy tekintették, mint «képzelt beteg- ség»-et, nagyon természetes, - hogy a gyakrabbi hisztéria nagyon is hitelét vesztette, s ma már azon a ponton állunk, hogy valakinek azt mondani: «ön hisztériás», valóságos sértés számba megy. A válságos helyzetben a segítség az idegesek nazájából, Amerikából jött. Egy amerikai jeles idegorvos, Beard, azt proponálta, hogy leghelyesebb lenne az enemű állapotokat egy közös gyűjtőnévvel, a «neuraszténiá»-val jelölni, a mely szó görögül annyit jelent, mint ideggyengeség, a mi valósággal röviden ki is fejezi e bántalom természetét. Nem tudhatom, hogy Beard nem utánozta-e HEiNE-t, a költőt, ki, maga is ideges ember lévén, a «Nervenschwäche» szót legelőször vitte be a német irodalomba,
