Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)
I. előadás. Az idegességről általában
AZ IDEGESSÉGRŐL ÁLTALÁBAN. 5 változtatjuk, a jövő s^á^ad a^ idegesség sgágada les•%. Illő és szükséges tehát, hogy ez ádáz ellenségünkkel alaposan, behatóan megismerkedjünk; megtanuljuk, miképen kell ellene védekeznünk, mit kell kerülnünk, hogy meg ne kapjuk, és mit kell tennünk, ha már megvan, hogy tőle hamarosan megszabaduljunk. Ez előadásaim dióhéjba foglalt programmja. A részletek messze el fognak ágazódni a történelem, az élettan, a kórtan és a művészetek mezején is, a mi nem is lehet máskép; hisz az idegességnek nagy múltja van, hatása megérezhető a hittudományban, az orvosi tudományban, a politikában, a szépirodalomban és a művészetekben is; az idegesség polip-karjaival körülfogja és befurakodik társadalmunk majd minden rétegébe, minden foglalkozási ágába; sok jeles találmány, művészi alkotás, irodalmi remek, igaz, neki köszönhető, de még több rombolás, bánat, szerencsétlenség és nyomor. Az idegesség ismerete meglehetősen átment már a köztudatba; a népszerű irodalomban az idegességről sok jeles előadás, füzet jelent már meg, mindazonáltal alig van év, mely újabb és újabb e nemű terméket nem hozna: világos jeléül annak, hogy mennyire szüksége van a most élő agyvelővel munkálkodónak arra, hogy idegrendszerének épségét biztosítsa a mostani életmódban rejlő veszélyes sérelmek elől. De térjünk át már most a kijelölt irányvonalon tárgyunkra. Azt fogják önök mindenekelőtt kérdezni, mit értsünk idegességen? Mi orvosok tényleg mást értünk rajta, mint a mit ez a szó kifejez, s a mit — legalább úgy tapasztalom — a művelt nagyközönség az «idegesség» szóval jelöl. Legtöbben azt hiszik, hogy az idegesség nem egyéb, mint azon idegek sajátságos megbetegedése, melyek egész testünket a vérerek módjára behálózzák. Van ezen felfogásban is valami igaz, de, mint tény, ez a nézet nem állhat meg Idegesség néven oly betegséget kell értenünk, mely meglepi
