Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Lenhossék Mihály: Santiago Ramon y Cajal
Ez a termékenység nem olyan mértékkel mérendő, mint egy philosophusé vagy szépirodalmi íróé, akinél az írás maga az egész munka; a természettudós működésében az eredmények összeírása csak egy kis függeléke az ő dolgozásának, a közlés hátterében fáradságos technikai munka s a pontos megfigyelés és gyakran kísérletezés fizikai és szellemi megerőltetése áll. S Ca- jalnak nincs egyetlen egy olyan üres, tartalmatlan dolgozata sem, aminők halomszámra jelennek meg a tudományos irodalomban s amelyekben alig van valami értékesebb önálló észlelet vagy eredeti gondolat, amik csak bizonyos külsőségek révén öltik magukra azt a látszatot, mintha igazán előbbre vinnék, gazdagítanák az emberi tudás anyagát. Cajal minden közlése új tényeket hoz s új gondolatokat fűz a fényekhez. Nincs egyetlen olyan dolgozata sem, amely bátran közöletlenül maradhatott volna a tudás készletének kára nélkül. S ez a nagy produktivitás nemcsak az önfeláldozás, az élet sok minden kényelméről és öröméről való lemondást kívánó szorgalom verejtékes eredménye, nem is egy kivételesen könnyen mozgó, fürge és eleven toll és ész könnyen érő gyümölcse, hanem mindenekelőtt az észlelés és megítélés érett, ingadozásnélküli biztosságának a következménye, mert csak az a természettudós lehet ilyen mértékben és ilyen értelemben produktiv, aki tárgyát azonnal helyesen ragadja és ítéli meg, aki nem ingadozik, nem tépelődik, javít, változtat, módosít, aki nem dob félre és nem kezd újra, hanem mindjárt elsőre helyesen lát és értékel, s aki a már első megfigyelésre biztosan látottakat erőlködés nélkül azonnal a megfelelő és végleges formában tudja megfogalmazni. Kitűnő debatter; polémiájában hangban, modorban mindig előkelő és Ízléses marad, elismeri az ellenfél bona fidesét, esetleges érdemeit, de a maga igazát bár szerényen, de a meggyőződés rendíthetetlenségével védi meg. Megfogadja a német költő intelmét: »Vor jeder ehrlichen Ueberzeugung mach, bevor du sie angreifst, eine Verbeugung«. Bárcsak a német tudósok is megszívlelnék mindig ezt a tanácsot; az ő tudományos irodalmukban fordul elő leggyakrabban az az Ízléstelenig 83
